visszatérés...

A konyhapultról a kanapéra kerültünk. Matt épp fölém hajolt, amikor koppanást hallottunk a tetőablakon...
- Jaj ne... - lemászott rólam. Kinyitotta az ablakot. mire berepült egy fehér madár. Valami ragadozómadár. A földre szállt. Ott hirtelen pukkant egyet és a helyén ott állt Mark. A szemem kikerekedett...
- Miattam ne zavartassátok magatokat...
- Mark én... beszélhetünk? - kérdeztem... - négyszemközt... - néztem Mattre.
- Rendben... - Matt fekete hollóvá vált és kirepült ott, ahol testvére előzőleg be...
Még nem találtam szavakat...
- Mit szeretnél Kath? Én hagytalak el... szabad ember vagy...
- De én... szeretlek téged is... és... őt is. - hirtelen szánalmasnak éreztem magam...
Berohantam az egyik szobába és magamra zártam az ajtót. Kintről hangos ordibálás csapta meg a fülem, amitől rettentő ideges lettem...
Matt és Mark nem estek egymásnak, csak üvöltöttek, egészen addig, amíg éles sikoly törte meg a hangzavart... mindketten rohanni kezdtek az szoba felé. Mark berúgta az ajtót...
A szobában havazott és villámlott egyszerre.... a lány az ágy közepén ült. Egy párna felrobbant. a tollak a hóviharba keveredtek... a villanykörte következett... majd egy váza... sorra robbantak szét a tárgyak...
- Kath! Meg kell nyugodnod... - üvöltötte Mark - bemegyek...
Ahogy odaért a lány vállára tette a kezét, aki látszólag nem észlelte a környezetét addig. Abbamaradt a vihar... Kath, mintha most ébredt volna... körbenézett és zokogni kezdett... akár egy kisgyerek.
- Most már nincs mit tenni... engedni kell a vágyainknak... - suttogta Mark.
- Ti tudtátok, hogy ez lesz... igaz?
- Igen... tudtuk... de mi sem tehetünk ellene... - Matt lemondóan rázta a fejét...
A két fiú két oldalról ölelte a lányt, aki nem tudta, hogy mit tehetne...