Harc az erőmért...

Eltelt pár hét... Chase és Matt szabályosan kerülték egymást... Mark viszont próbált neki segíteni, hogy megismerje új önmagát. Stephanie és Jake együtt voltak minden percben, tervet készítettek, Kain elpusztítására, de szerintem ez csak egy ürügy volt, hogy együtt lehessenek... Furcsa páros... egy farkaslány és egy félszemű kukac... elmosolyodtam a gondolatomon...
... Fáradt voltam, sütött a nap, de nem tudtam aludni... én nem változtam halandóvá... csak elfáradtam... A három fiú lent aludt... Matt a kanapén, Mark az ágyon Chase pedig összegömbölyödve egy fotelben... nem rosszabb mint a matraca volt otthon...
Ahogy néztem őket elmosolyodtam... mind miattam vannak itt, ha ugyan nem is ugyanazzal a szándékkal... Chase-el tisztáztunk minden korábbi dolgot... megegyeztünk... barátok vagyunk.
Matt morgott álmában... a gondolataiba másztam óvatosan... Chase és én... csak ezek és hasonló képek... Marknál is megpróbálkoztam... semmi... elzárta az elméjét... hószínű haja az arcába lógott... leültem mellé és kisöpörtem a szeméből... morgott valamit, ezért felálltam és a konyhába mentem... A pulton ülve dohányoztam, nem voltam sokat egyedül, de ilyenkor szerettem dohányozni... Nem történt robbanás, semmi... hangtalanul nyílt egy fekete lyuk, pontosan a lábam alatt... kinyúlt egy kéz és a lábamnál fogva átrántott... harmadszor...
Hangosan nyekkentem a padlón, de nem láttam hol vagyok... korom sötét volt.
- Megint együtt vagyunk - hallottam Kain hangját... zár kattant...
Mikor kicsit magamhoz tértem megpróbáltam használni a varázserőmet, hogy fényt gyújtsak... de hiába...
Lassan próbáltam kitapogatni a zár helyét... A falat hamar megtaláltam a fejemmel... de a zárnak nyoma sem volt... úgy éreztem több órája simogatom a hideg köveket... megint egy barlang rabja lennék?
Az erőm fogyóban volt... vérre lett volna szükségem...
A padlón feküdtem hanyatt, a szemem lassan megszokta a vakságot... Kain hangja térített magamhoz...
- Nem vagy szomjas? - kérdezte meglepő kedvességgel...
- de... - nyögtem... Éreztem, ahogy a karom körül kötelek fonódnak össze, majd egy rántással talpra állított fogva tartóm...
Maga után húzott nem láttam semmit... mindenütt sötétség volt, kivéve egy pontot a távolban... arra felé haladtunk...
Mikor kiértünk a fény majdnem ténylegesen megvakított...