Átváltozás vagy halál...

Stephanie kapálózott, nem gondolta meg magát, de fájdalmai voltak. Adam karmainak a nyoma éktelenkedtek testén... Fulladozott és vért köhögött... Adam a karjaiban tartotta, amíg Matt és én egy hatalmas lyukat ástunk a földbe...
- ne túl mélyen... - szólt Mark... inkább segített volna...
- rendben, kész vagyunk... - másztam ki a gödörből... lehajoltam és megfogtam Stephanie kezét. Jéghideg volt és reszketett... haldoklott...
- Csináljatok már valamit... - néztem meredten a két hercegemre...
- Adam itt az idő... - fogta meg Mark a vállát... Stephaniet beásták... Sikoltozni sem volt már ereje... csak mereven feküdt, és potyogtak a könnyei...
Adam egy hatalmas harapással mély sebet ejtett magán amiből ömlött a vér. Agyaraim rögtön reagáltak... bár ez a vérszag más volt mint a többi... Adam a földet locsolta vérével... Egy bokor mellé guggoltam, mert éreztem, hogy a vér vonz... Matt hátulról elkapott, épp jó pillanatban, mert hörögve támadásba lendültem... Elhúzott egészen az erdő szélén álló autóig... ott csöndesen a kezembe nyomott egy tasak vért...
- Sajnálom - rettentően szégyelltem magam...
- Semmi baj, igazából számítottunk rá, Mark... előre tudta, azt mondta, hogy csoda lenne, ha kibírnád... így is tovább húztad, mint hitte.
- Ez úgy hangzik, mintha fogadtatok volna... - húztam fel a szemöldökömet
- Olyasmi... és nyertem... - suttogta az ajkaimba, nyelve utat tört magának a számban. Nyelve végigszántotta fogaimat. Éreztem a vére ízét a számban... elvágta a nyelvét a fogammal... ez annyira meglepett, hogy nevetgélni kezdtem. Ajkai az enyémre tapadtak újra, mosolygott közben.
- Vissza kell mennünk - támasztottam  a homlokomat a mellkasának...
Stephanie számít rám...
Körbeültük az ideiglenes sírhelyet és vártuk a hajnalt...