... döntések és életek

Mellettem aludtál, könyörögtél nekem, és én nem mondtam többé nemet, csak időt kértem... a hajad az arcodat takarta...
Most kéne megszöknöm... tudtam, hogy mire vágysz, de tudtam azt is hogy nem kellene megtennem... Kimásztam az ablakon és a kórház felé rohantam... az emberek nem láttak... olyan sebességgel...
Mikor visszaértem ébren voltál...
- azt hittem elmentél... - nyögted könnyes szemmel...
- nem fogsz tudni sírni... - közöltem ridegen... - ha megteszem... el fognak tűnni a könnyeid...
- szerencsére... - mosolyogtál...
Ez megrettentett, a hűtő tartalmát a kukába söpörtem és telepakoltam a hátizsákomból vértasakokkal a hűtőt... egyet pedig a kezedbe adtam...
- ezt idd meg... felerősít... - fintorogtál...
- nem lesz vele bajod.. pár óra múlva...
Mikor az utolsó kortyot is lenyelted... hozzád hajoltam... és megcsókoltam forró ajkaidat...
- csak hogy emlékezzek rád... - emberként...
- én nem akarok emlékezni magamra...
A szemem már az ütőeredet kereste... megvan... ahogy megharaptalak... patakokban folyni kezdett a vér a szememből... nem tudtam sírni...
Szenvedtél... borzalmas volt végignézni... de hamar véget ért... talán hamarabb mint nálam...
A múltbéli sérülések eltűntek rólad... a kés nyoma, amit beléd vágtak, mert nagy a szád... emlékszel még? többször felszakadt ez a sebed... de már nem kell félned... erős vagy... és halhatatlan...
Megpróbáltam a fejedbe férkőzni, de nem ment... aztán rájöttem... te csak vámpír lettél... de varázshatalmad... az nincs...
Három nappal később...
A vonat út túl hosszú volt veled... utálok veled utazni... mindig mindenki bámul... most meg aztán...
Fekete haj, kék szem... modell arc... ez voltál te... maga a tökéletesség... de nekem nem kell... Mark és Matt érintésére vágytam...
- Hiányoznak? - kérdezted váratlanul, mintha mégis a fejembe látnál...
- Igen... ők már... az életem... - feleltem...
Az állomástól nem messze állt az autó, pont ahol hagytam... a kulcsot lebegtettem...
- Na ne... ez egy... - döbbenten álltál Matt fekete sportkocsija előtt...
- nem tudom... mi ez.. csak azt, hogy nagyon ki fogok kapni... amiért elhoztam...
Rettenetesen féltem, nehogy valami baj történjen... de most már velünk volt még egy vámpír...
Ahogy a ház felé hajtottunk... újra esni kezdett a hó...