Váratlan vendég?

Aznap éjjel új álmot láttam.

*Mark és Matt egymás mellett álltak. Mark körül tiszta hó esett pont, mint legutóbb spirál alakban fölfelé, Mattat pedig liláskékes villámok ették körül. A villámok a testéből jöttek épp úgy, mint ahogy a hó Mark testéből. Hirtelen valami hatalmas állt előttük. A hóvihar és a villámok egyszerre csaptak a sötétség felé. *

Felébredtem.

Csörgött a telefonom, de mielőtt felvettem volna rágyújtottam.

- Haló? - szóltam bele a telefonba.

... Majd lerohantam...

A kollégium előtt vártam a telefonálómat. Hamarosan meg is jelent. Matt távolról is úgy festett, mint egy magazinból kilépett rock sztár. A telefonban elég furcsa hangon közölte, hogy beszélnünk kell. Álmos voltam.

- Jó reggelt Sid! - vigyorogtam rá

- Neked is - Korán reggel is képes volt produkálni azt a bizonyos mosolyt. - beszélgessünk...

- Oké... de kezdesz megijeszteni, baj van?

- Ne haragudj, de... Tényleg komoly dologról van szó...

Leültünk egy régi kovácsoltvas padra.

- A helyzet az, hogy... nagyon megkedveltelek Kath és ... Ha az öcsém nem lenne... – mosolygott...

- hmm... - próbáltam megszólalni, de közbevágott...

- Nem... Nem kérek tőled semmit, se esélyeket... semmit .. csak tudnod kell ... ez így ... egyenes.

- éés... Stephanie? - suttogtam megdöbbenve...

- a... szőke lány... a szobatársad ...? Kedves lány, de igazából.. akkor egyszer találkoztunk ... És hát... - szeme elárulta... senki nem érdekelte igazán ...rajtam kívül.

 Elgondolkoztam... bámultam bele a semmibe

- csörög... a telefonod... - törte meg a csendet Matt. Zöld szeme csak úgy szikrázott. Ideges lett.

- Halló? - szóltam bele a telefonba

- Mark vagyok. Találkozunk a suli előtt még tanítás előtt

- persze tíz perc...

- csókollak... szia

- szia - Matt halkan morgott valamit maga elé

- Te is jössz??

- Hová is mehetnék? - kölyökkutya szemekkel nézett rám. Együtt érkeztünk az iskola elé, de Matt elviharzott Mark mellett... Majdnem fellökve őt.

- Mi történt? - kérdezte Mark mosolyogva, majd megcsókolt. Arckifejezésem elárulta, hogy semmi mosolyogni való nincs a történtekben.

- elmondod? - kérdezte már komolyan - bántott téged?- szeme tüzelt, mint egy égő jéghegy.

- nem, és.. nem ... nem történt .. semmi ... említésre méltó ...- vágtam rá.