Pár nap békesség...

Matt karjaiban feküdtem, Mark elment a kórházba, hogy feltöltse a vérkészletünket... Matthew a hajammal játszott... közben a köztünk lévő telepatikus kapcsolatot próbálgattuk... a barlangban tett újabb látogatás óta szinte folyamatosan így kommunikáltunk, hogy erősítsük a kapcsolatot...
- szeretlek ... - hallottam a fejemben Matt hangját...
- én is szeretlek... - hallottam Markot, aki abban a pillanatban lépett be... Röhögésben törtünk ki, mire Matt felhúzta az orrát...
- mindig elrontasz mindent... - vágta a testvére arcába, de közben már ő is mosolyra húzta a száját... egy puszit nyomtam a homlokára, felálltam Markhoz szaladtam aki átölelt és megcsókolt...
Napok óta semmi sem történt... Mark próbálta megtanítani, hogy használhatom a természeti erőket, Matt pedig arra tanított, hogy hogyan kell szembenézni a félelmeimmel... minden jól ment... amíg egy nap...
Kopogtak...
- Steph! - nyitottam ajtót a lihegő lánynak...
- Adam eltünt... - rontott be - elragadta valami... sötét...
- Kain... - vágtuk rá mind a hárman...
Azonnal elindultunk, de nem sok sikerrel jártunk... a barlang teljesen üres volt... csak Jake holttestét találtuk ott megfagyva... Matt kiemelte a jégből és kirántotta belőle a jégcsapot... mire az hörgő hangot adott és lassan magához tért...
- Kath... - nyögte - sajnálom... - vért köhögött, de kezdett magához térni... Mikor meglátott minket, hátrahőkölt...
- Mit akartok? - sziszegte... - Te megöltél... - mutatott rám...
- Nagyon... sajnálom, de nem volt más választásom...
- Segítesz nekünk, Jake? - nézett rá nagyon komolyan Mark... a kezében a véres jégcsappal, amit elvett a testvérétől...
- Azt hiszem... nincs sok választásom...