az igazság... (1)

Idegességemben majd szét robbantam... mikor sikerült kinyitnom a szememet... nem volt ott senki. A lakás néma... elmentek...
A fürdőben álltam... a tükörben nem láttam magamat... nem tudtam mi történt... Beálltam a zuhany alá... a lábaim alig bírták... lerogytam... csak a két hercegem járt a fejemben ... mindenütt éreztem őket... az illatukat, a halál szagával keveredve...
A víz folyt rám... a hajamból fekete víz folyt... minden végtagom zúzódásokkal teli és rettenetesen fáj a gerincem, de éreztem, hogy gyógyulok...
Nem tudom mennyi ideje lehettem ott, amikor meghallottam Stephanie hangját...
- Kath!
- Itt vagyok... - suttogtam... a farkaslány fülei azonban remekül működtek... azonnal benyitott és ruhástul ölelt miközben ömlött rá a víz...
- Már azt hittem... soha nem térsz magadhoz...
- Igen én is ... bocs - takarta el a maradék szemét Jake...
Meredten néztem magam elé... hát tényleg nincsenek itt... Mark és Matt... eltűntek... Stephanie segített felöltözni, és közben végig vészjóslóan mosolygott...
- Hatalmas meglepetésünk van... - vihogott Jake...
- De nem mondhatunk semmit... - csitította Steph, miközben egy pulóverbe csúsztatta a karjaimat... sziszegtem a fájdalomtól, de nem érdekelt... semmi... a meglepetés sem...
De nem mertem megkérdezni, hogy mi történt... még nem...
- Jake, Steph átveszem a terepet... - hallottam a hangot... Max hangját... Nem mertem rá nézni...