Költözés pt1

A nap sugarai elérték a fák tetejét... ma halandók voltunk... Adam ottmaradt a sírnál, de nekünk menni kellett... ha Stephanie átváltozik, akkor pláne nincs halandónak keresnivalója a közelében...
A ház pincéjében lévő ablaktalan szobába mentünk... be volt rendezve rendesen... egy ágy és egy kanapé volt a szobában le is dőltem a kanapéra, de Mark az ölébe vett és az ágyra vitt... közben csókokkal árasztotta el védtelen ajkaimat...
- Az Matt helye... - mosolygott bele a számba - bár tuti nem bánná, ha ott találna, mikor lejön... de most az enyém vagy... - beletúrtam hófehér hajába. Rám villantotta kék szemeit... szerelmes voltam... Tudom, hogy ez furcsa, és erkölcstelen, de Matthew és Mark olyanok voltak, mint a ketté vált tökéletesség...
Mark az ágyon feküdt mellettem. Cirógatta az oldalamat. Az arcomat a mellkasába fúrtam, olyan fáradt voltam mint talán életemben soha... nem tudtam miért, majd meg kell kérdeznem... de most... álomba merültem...
Még hallottam, hogy Matt a heverőre puffan... és Mark ráförmed, hogy hagyjon aludni...mikor magamhoz tértem, nem tudtam, hogy mennyi lehet az idő, de még ember voltam... Mark édesen szuszogott mellettem, Matt pedig a kanapéról lelógva játszott a telefonjával...
Odasuttogtam egy jó reggelt-et. Mire mosolyogva felemelte a fejét és intett, hogy másszak ki testvére mellől.
Leültem mellé a kanapéra, de ő felállt és magával húzott az emeletre.
- hagyjuk, hogy a főnök aludjon - nevetgélt saját viccén...
- miért voltam olyan fáradt? - kérdeztem, miközben egy vértasakot nyomott a kezembe és ő is magáévá tett egyet, halandóként is vért ittunk... ez erősített minket...
- Tudod - ült le velem szemben - amíg nincs nap... addig nem alszunk és halhatatlanok vagyunk - közben kacsintott egyet... - de amikor a nap kisüt és halandóak leszünk az addigi alvás hiányát... be kell pótolni... tudod, mintha nem aludtál volna mondjuk 3-4 napig... utána alszol 1 napig.
- Értem... és mi van, ha nem alszunk?
- semmi... amíg ember vagy, ez tarthat pár napig is... addig hulla fáradt vagy... de ahogy visszaváltozol, ez elmúlik - mosolygott miközben nagyot kortyolt a zacskóból... - vannak akik csak biztonságos helyet keresnek, hogy ne támadhassák meg őket emberként... hiszen, nem mindenkinek van olyan ereje, mint nekünk... főleg neked...
Mark rohant fel a lépcsőn... még emberek voltunk... ezért zihált...
- Stephanie... átváltozott és errefelé tartanak... Adam legyengült a vérveszteségtől... próbál hatni a lányra, de nem tudja féken tartani sokáig...