... merre jársz?

Nem akartam gondolkozni... azok után, Jake- et szemen szúrtam és kis híjján felrobbantottam a házat... Ájultan estem össze... és mikor felkeltem... mindenre tisztán emlékeztem...
Eszembe jutottál... vajon mit csinálhatsz... ki visz neked ennivalót? Mark és Matt elmentek a kórházba Jake-el és vérért... Stephanie, pedig vadászott... egyedül voltam... döntöttem.
Nem láttam magam az ablakban... hát igen... most itt vagyok... és feléd igyekszem... 18 évesen... (egy év telt el) menekülök... vagy csak tudni akarom, hogy hogy vagy... mindegy, hogy mivel hitegetem magam... Valójában, Mark és Matt elől menekültem... nem akartam, hogy valami bajuk essen... és tudtam, hogy Kain előbb vagy utóbb... ellenük fordítana...
- Ki vagy? - kiabáltál ki, ahelyett hogy ajtót nyitottál volna...
- Egy régi ismerős... - dünnyögtem...
Takaró köréd csavarva... Lefogytál, még jobban, ha ez lehetséges... mosolyogva néztél a szemeimbe...
- Cigizzünk? - kérdeztem elé tartva a dobozt... behúzta az ajtót, é leült a teraszra...
- Mi történt veled Kath? Eltűnt a múzsám... és most itt vagy... de mintha... nem te lennél...
- Csak... ne kérdezgess még... megígérem, hogy elmondok mindet, ha itt maradhatok pár napig...
- Ez nem volt kérdés... - Fekete hosszú hajadat kisöpörted a szemedből és rám néztél... - de mindent el kell mondanod, mert nagyon titokzatos vagy... és... nagyon szép lettél...
- Hiányoztam?
Mélyet slukkolt a cigijéből...
- Majdnem beleőrültem... aztán rájöttem, hogy önző vagyok... ha könyörögve megkérlek, hogy gyere vissza...
- Lehet, hogy jobb lett volna, bár akkor...- elhallgattam...
- Na most már ne hagyd abba... mindent tudni akarok... - nézett rám komolyan...
- Menjünk be...
A ház változatlan volt, leültem a matracra, amit ágynak neveztél... Mellém heveredtél és mint a kisgyerek az esti mesét... úgy vártad a történetemet...
Mindent elmondtam... magányos voltál... megbíztam benned...
Döbbent arccal ülve néztél...
- Megmutatod? - szólaltál meg végül... azt hittem már sokkot kapsz...
- Mit...? - néztem rád felhúzott szemöldökkel
A szám felé mutattál... megvillantottam szemfogaimat feléd...
Az ujjaidat végighúztad a számon, lassan, finoman... a fogamhoz értél.. és rögtön éreztem  a véred ízét... csábított, de inkább eltoltam a kezedet a számtól...
- kösd be... - parancsoltam... nagyon irritált...
- nem fogok átváltozni? - vihorásztál...
- nem, ez még nem olyan harapás.. - vicsorogtam rád...
Miután bekötötted az ujjad, visszaültél... és sokáig csak a tv-t bámultuk...
- ez a Kain... téged keres... és te idejöttél... Kath, én félek.. tudod, én nem vagyok halhatatlan...
- elmenjek?
- ne... azt akarom... ami neked van... - néztél rám nagyon komolyan...
- nem... - ráztam a fejem és már indultam is a kijárat felé... - mekkora hülye vagyok... - átkoztam magam...
- NE... - üvöltöttél rám - nézz rám... itt állok, egyedül, magányosan, életem és pénzem nincs... nem vagyok embernek való - sírtál... - és most, hogy tudom, hogy van másik oldal... tudom, hogy ott a helyem...
- Kérlek...
- nem... én kérlek... - utána segíthetek nektek...