menekülés...

Jó pár nap telt el, mióta először láttam Kain-t. A hely rettenetes volt. Néha hoztak nekem valami ennivalót, de nem ettem...
- Káin nagyúr látni akar... - sziszegte a sarokból a féreg... - ezt vedd fel! - dobott elém egy hófehér ruhát.
Elkezdtem átöltözni, de megállt a kezem.
- Fordulj el, te bunkó... - förmedtem rá
- HEhhe - elfordult röhögve...
Felvettem a ruhát. A testemet zúzódások borították. Hófehér vékony szinte áttetsző anyagú ruha fedte a testemet. A hátamon végig dekoltálva, ami látni engedte a hátamon éktelenkedő sebet.. nem tudom mikor került oda. 
- mehetünk? - fordult vissza Jake
- Persze... menjünk... - a tervem most indul...
Lépteink visszhangoztak a jégen... 
- Jake, te itt élsz?
- Ez elég egyértelmű, nem gondolod? - vihorászott...
- és mióta? - próbálkozásom elég gyenge volt...
- nézz oda... milyen beszédes vagy ma... inkább maradj csöndben...
Kain már várt minket...
- Kathleen... eljött az idő... - Jake leszedte a kötelet a kezemről. Már rám fért. Véresre dörzsölte a kezemet. Kain mellettem termett hirtelen és már a nyakamon is éreztem a harapását... A földre lökött és nem tudtam többet mozdulni.
Kain nevetését hallottam, majd hangos robbanást, és Matt hangját. Aztán éreztem hogy körém fonódik a karja és elájultam...