Stephanie...

Ideges volt, láttam rajta a konyhapulton ülve dohányoztam, a tüdőmnek már mindegy... Stephanie fel alá járkált, mint egy őrült...
- Mi van már... - topogott... kedvem támadt beleharapni, de visszafogtam magam.
- elmondják Adam-nek, hogy mit kell tennie... - sziszegtem a fogaim között, jó mélyen beleslukkoltam a cigibe, hogy ne érezzem Stephanie vérének illatát, majd elővettem egy zacskó vért, amit korábban a kórházból hoztak és magamba döntöttem... hideg... sebaj, megteszi....
- Te tudod, hogy mit kell tennie?
- Nem, elmondanám, de pont ezért... nem avattak be...
- Nem tudnál hallgatózni? - mutatott füleimre... - kérlek
- Megpróbálhatom...
Kizártam magamból mindent és erősen Mattre koncentráltam... tudtam, hogy az ő elméjébe könnyebb lesz beférkőznöm...
* - de bele is halhat... - hallottam Markot
- ez őt nem érdekli... - Adam elgyötörten nézett Mattre
- mondjuk el neki... és Kath! Tűnj a fejemből... - sziszegett Matt hirtelen... *
Idegesen nevetve néztem Steph-re
- Lebuktam...
Abban a pillanatban kinyílt az ajtó... mint valami ítélőbíróság úgy néztek ránk... Matt játékosan a fenekemre csapott...
- Ezért még kikapsz egyszer... - suttogta...
- Csak gyakoroltam... - adtam az ártatlant...
- Ha befejeztétek... - Mark megint olyan volt mint egy fagyott szobor...- Stephanie... megtaláltuk a megoldást, de nagyon veszélyes... Adam csak egy féle képpen tud átváltoztatni... Teliholdkor meg kell hogy karmoljon... halálos sebet ejtve rajtad..., aztán még élve el kell, hogy temessen... meglocsolva a földet saját vérével.... és reggelre vagy magadhoz térsz farkasként... vagy soha többé nem ébredsz fel... - az utolsó mondatot már suttogta...
- Nekem ez megéri... - Steph Adam kezét fogta.... - szeretlek...
- Én nem tudom, hogy képes leszek-e erre... - nyögte a fiú...
- Három nap múlva telihold lesz... - szólalt meg mellettem Matt... - addig van időtök felkészülni...
Stephanie és Adam a kandalló előtt töltötték az estét. Mindent átbeszéltek... és megszületett a döntés.
- Megteszem - suttogta szinte némán Adam...
Egymás karjaiba bújva ültek a tűznél... felkészülve az elkövetkező napokra.