Kezdődik...

A következő napok lassan teltek, csak azt vártuk, hogy a farkas felébredjen és elmondja amit tud.
- El kell mennem a közeli kórházba vérért, nincs kedved velem jönni? - kérdezte Mark.
- De, persze, mehetünk. - a kórház felé menet jutott eszembe, hogy nem voltunk kettesben mióta együtt laktunk.
- Mark én... tudod sajnálom, ahogy ez alakult...
- Még nincs veszve semmi. - mosolygott kacéran. Lefékezett odahajolt és a számra tapasztotta ajkait. Nyelve utat tört magának a számba... szenvedélyesebb volt mint bármikor előtte. Majd visszahúzódott az ülésébe és tovább hajtott...
- Megbeszéltük Matthewval, vállaljuk a kockázatot. Mind a ketten... veled akarunk lenni. És nem kényszeríthetjük, hogy válassz, nálunk... vagyis a vámpírok kultúrájában, ezzel nincs semmi... probléma. - az agyam kizárta az információáradatot... csak azt szűrtem le, hogy őket nem zavarja a poligámia... - szóval, csak rajtad áll, hogy ezt el tudod e fogadni... - könnyek szöktek a szemembe... undorítónak tartottam magam, de igen is ezt akartam...
- Gondolkoznom kell Mark... - bólintott... Az út többi részében csöndesen ültünk. Visszafelé azonban megállt az erdő szélén. Kiszálltunk. Karjai körém fonódtak, szája újra csókra hívogatott és én nem ellenkeztem.
A semmiből tűnt fel egy hatalmas fekete-lyuk. Csak a robbanásra emlékszem és, hogy valami kiragad Mark karjaiból. Mikor ránéztem... holtan feküdt... az autó motorháztetejére hajította a robbanás ereje... Elájultam...