Nem, nem halhattam meg... hallottam egy új hangot... Kain könyörgését... az életéért... és valami földöntúli, gyönyörű hangot... amit addig soha... Megpróbáltam kinyitni a szememet, de nem ment...
Karok ölelnek... hosszan... Valaki felemel... Stephanie zokogását hallom és Jake nyugtató szavait...
Puhaságban fekszem... de a karok továbbra sem eresztenek... a hang... a csodás hang ölelget... látni akarom...
Mindkét hercegem illatát éreztem, de most valahogy más volt... a halállal keveredett...
Halott vagyok? Nem... nem lehet... még látnom kell...
- Kain halott - hallottam a földöntúli hangot... - de Kath nem tér magához...
- Talán vérre lenne szüksége... - hallottam Stephanie-t ... - Max... ugye, magához fog térni?
Max... hát így hívják... Segítsééég... üvöltöttem bezárva a saját testem fogságába...
- igen... csak lassan nagyon súlyosak a sérülései és most nagyon nehezen gyógyul...
Mintha Mark okoskodna... de ők vajon hol lehetnek... remélem nem... éreztem hogy melegség folyik az arcomon...
Vér... sírtam...
- Max... nézd! - Steph forró ujja az arcomhoz ért... éreztem... szóval tényleg nem fogok meghalni...
Próbáltam mozogni, de nem ment...
még nagyon sokáig nem... A hangokat sokszor hallottam, Stephanie jött Jake-el... Aztán az ismeretlen ismerős... Maxim...
De a hercegeim nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése