Stephanie

Nem láttam magam az ablak üvegében. Bram Stoker bekaphatja... ebben igaza volt. A vonaton ültem. A fények stroboszkóp szerűen villogtak. A fény játék fokozta a bennem tomboló éhséget. Próbáltam visszagondolni a kezdetekre, hogy hogyan kerültem ebbe a képtelen helyzetbe. Vámpír voltam, ez a legfontosabb, amit bárki tudhat rólam. 
De ekkor még én sem tudtam...

17 éves voltam. A vonat elindult az új élet felé... téged elfelejthettelek végre...

Az iskola épülete előtt álltam a két bőröndöm a földön. Egy lány ugrott elém.

- Szia! Stephanie vagyok! Tavaly már ide jártam, de megbuktam, úgyhogy én is most kezdek megint, te vagy Kathleen? - bólintottam. A szőke lány pompon csapatba illő alakjával és gyönyörű arcával, olyan volt, mint valami... modell.

- Nagyon örülök - jött ki a számon végre némi hang.

- Én leszek a szobatársad, gyere segítek... milyen vékony vagy... irigyellek. - mindig ennyit beszélsz? Indultak el a gondolatbeszélgetéseim... rendszeresen csináltam ezt, magamban fortyogtam és elfojtottam minden sötét gondolatot... pedig sok volt... Felkapta az egyik táskámat, a másik kezével karon ragadott és maga után húzott... épp csak elkaptam a földön heverő másik táskát.... hosszú lesz az együtt töltött idő...