Az igazság (2)

Egy zacskó vért nyomott a kezembe, Stephanie kuncogva távolodott, nem láttam, csak hallottam, mert nem mertem felnézni...
- Kath... nézz rám... - suttogta... de csak megráztam a fejem...
- Rendben... - motyogta... - akkor játszunk... - a szememre kötött egy anyagot... - gyere... segítek - fogta meg a kezem... mint egy áramütés... de jó értelemben...
- Ki vagy te?
- Hát Max... de... elmesélem... mi történt... és talán rájössz magadtól is a végén... A barlang mélyén álltál... - láttam a fejemben a képeket... a barlangtól... mikor Kain eltörte a gerincemet...
Elszívta minden erőmet, de akkor mindent átható fény jelent meg... nem láttam honnan jön... de... a fiúk felől... Megfeszülve himbálóztak és belőlük jött a fény... NEE ... majdnem felsikoltottam...
Szenvedtek... ki akartam lépni ebből a látomásból...
- Ne, Kath, várj... - hallottam Max megnyugtató hangját...
Leestek... a földön... köddé váltak a fényben... és ott... egy alak... szinte vibrál a fénytől... mintha... kettőjükből lépett volna elő...
- Ez... te vagy...
- Igen... hallottam a hangját...
Közben a jelenet a fejemen tovább folytatódott...
Max arcát nem láttam, de azt igen, hogy Kain térden állva könyörög... az életéért... Max pedig villámokat szór... vihart hoz és végül a megtört testnek elharapja a torkát...
Kain halott... ez azt jelenti, hogy... Max... hirtelen a számon éreztem az ajkait...
Ő volt az... Mark és Matt... egyszerre... a tökéletesség...
- Ez hogyan? - kérdeztem miközben lassan lehúzta a szememről a kendőt... A szemeibe néztem... és ott volt minden... vörösen izzó szemei egyszerre voltak Markké és Matté... Ajkai tökéletesek bőre mint a márvány... haja ezüst színű... a szemébe lógott, miközben mosolya minden rosszat elűzött a fejemből...
- Kain megtörte az átkot... az egyik fiúnak meg kellett volna halnia érted... de téged ölt meg... majdnem. Ezért egyesülni tudtak... és belőlük születtem én...
Döbbenten ültem, de lassan összeállt a kép...
Lassan emeltem fel a kezem és kisimítottam a kósza tincset a szeméből... Mosolygott...
Minden helyre állt...