Azonnal pakolni kezdtünk, közben azon elmélkedtem, hogy a farkas Adam, vajon hol tartja a telefonját... Mosolyogtam és hirtelen Matt hangját hallottam a fejemben...
- Nem telefonálnak a farkasok... - ránéztem, de csak mosolygott...
- Hallom a gondolataidat és te is hallhatod az enyémet... - néztem rá... mire csak bólintott...
- Sőt én is, úgyhogy fejezzétek be a gondolatcsatát...- törte meg a csendet Mark nevetgélve...
Összepakoltunk, de már késő volt... Mark megálljt parancsolt és a pince szoba felé mutatott... pillanatokkal később a pince fém ajtaján koppanás hallatszott, majd morgás... hangos kaparás...
- Mi lessz? - néztem Markra... - még emberek vagyunk...
- Már csak 14 perc... ki kell tartanunk valahogy... - Matt körém fonta karjait, majd a testvéréhez rohant, aki hirtelen ötlettől vezérelve minden tárgyat a fémajtónak tolt.
Furcsa hűvösséget éreztem... a torkom kaparni kezdett és a szám fájt... visszaváltoztam... de csak én... Matt és Mark értetlenül néztek rám... Egyetlen mozdulattal arrébb toltam az ajtó előtt felhalmozott tárgyakat... a két fiú csak döbbenten állt... 1 koppanás az ajtón... 2... reccsen a zár.... 3 .... 4.... robbanás rázta meg a falat... a fémajtónak nem lett baja, de a fal nem bírta tovább a farkaslányt... berobbant... Ott álltam szemtől szembe egy hófehér farkassal, szeme tűzben égett, gyilkolási vágy fűtötte... támadni készült...
A fiúk felé ugrott, de elkaptam. Ledöntöttem a lábáról. A nyaka köré fontam a karjaimat, és megvártam amíg elájul... hangosan nyüszített és vergődött... de gyenge volt hozzám képest.
A fekete farkas épp ekkor érkezett... lefeküdt társa mellé és nyalogatni kezdte...
Az emeletre mentünk, Matt és Mark döbbenten néztek rám...
- te nem vagy halandó... - suttogta Mark... - ez Kain miatt van...
- Ez mit jelent?
- Nem tudjuk, hogy milyen, ha valakit egy ősi vámpír változtat át...- szólt bele Matt...
- Utána kell néznünk- tette hozzá Mark...
Hulla fáradtan ültek az ágyra... még volt pár perc, amíg visszaváltoztak... Mark előszedte a könyveit... a mindent tudó lexikont...
Három vértasakkal tértem vissza hozzájuk, addigra eltűnt a szemük alól a táska... éreztem az illatukon, hogy visszaváltoztak...
Elkezdünk keresgélni...
Stephanie szomorúan lépett be kopogtatás közben a nyitott ajtón...
- sajnálom srácok... - nézett rám megbánóan... - nem akartam, de nem tudok ellenállni... - Adam hátulról megölelte... - ezért... elköltözünk...
Sejtettem, hogy ez lesz...
- Visszamegyünk a kollégiumba. Együtt lakunk majd és befejezzük az iskolát... - erre viszont kikerekedett mindhármunk szeme...
- Az iskolába???? emberek közé???
- Héé ez előítélet... - nevetett fel Adam - nem bántjuk az embereket... csak a vámpírokkal nehéz...
Így összepakoltak és ennyi... elhajtottak a kocsival... elköltöztek...
Pár órával később néhány szerelő érkezett kőművesekkel, hogy megjavítsák a pince ajtót... nem kérdeztek semmit... csak végezték a munkájukat...
Elköltöztek... a lány, aki mindenben támogatott eddig... elköltözött... nem tudott a szemembe nézni... mert már gyűlölnünk kellett egymást... A vérfarkasok csak a vámpírokat támadják meg... ez Adam mondta... a vérfarkasok az embereket védik... tőlünk... Egy csepp vér folyt le az arcomon... nem tudtam sírni... nem voltak már könnyeim... csak vér...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése