Jövevény... féltékenység?

Chase mögöttem állt... Matt századszorra futott neki, hogy, legközelebb kérjem el az autót és mennyire aggódott... és Mark is aggódik... és ne zárjam el az elmémet... soha többet előlük...
- Én... sajnálom... - néztem rá szomorkásan... - de gondolkoznom kellett...
- És beállítasz egy vámpírral? - bökött Chase felé Mark - honnan szedted?
- ő... Chase... egy nagyon régi barátom... - éreztem, hogy lebuktattam magam...
Mark és Matt egyszerre támadták az emlékeimet az agyamban...
- Nem tehettél ilyet... - Matt a csókra... Mark pedig az átváltoztatásra... reagálták ugyanazt...
- Én sajnálom... de ... nézzétek végig... - teljesen megnyitottam az emlékeimet... a Jake elleni támadástól kezdve...
Mindketten csendesen járkáltak miközben az agyamban turkáltak... Matt jött oda... Felkapott, a konyhapultra ültetett és a számra tapasztotta sajátját... Mark is megenyhült... éreztem rajta... az agya már máshol járt... kívánta az érintésemet és engedte, hogy lássam, mire gondol... Elpirultam...
- hát... Chase - nyújtott egy vértasakot felé - üdvözlünk a családban...
- köszönöm... Kath sokat mesélt rólatok... - mosolygott...
- Tudjuk... - vihogott Matt.... - tudod, hármunk között... telepatikus kapcsolat van... ha hagyja a kisasszony... belelátunk a fejébe...- kopogtatta meg finoman a koponyámat...
Ezt nem kellett volna... láttam Chase szemében, hogy nem érti, neki miért nem adtam ilyen hatalmat...Matt szándékosan froclizta... egy új érzést éreztem áradni belőle... féltékeny volt Chasere.
- Megmutatom a szobádat... - törte meg a csöndet Mark
Kettesben maradtunk...
- Matt én... sajnálom, de nem értelek... Tudnod kéne, hogy.... Ti ketten jelentetek nekem mindent...
Leugrottam a pultról...
- Te pedig nekünk... csak... attól még... az érzéseim fölött nincs hatalmam... - nyögte... a kezei közé fogta a fejemet és megcsókolt... - ő pedig még egy új jövevény... nem ismerem és nem bízok meg benne...
- Én igen... - suttogtam a szájába... miközben újra megcsókolt...