Történetek...

Kifelé rohantam a kastélyból, amikor a jeges lépcsőn megcsúszva zuhanni kezdtem, és egyenesen ráestem valakire. Matt volt az. A hóban ülve röhögött.

- hahaha... Tudtam!- vihogta

- mégis mit? - kérdeztem, szégyenemben elpirultam. Közben felsegített.

- hogy... belém esel! - most nem röhögött.. inkább olyan volt, mint aki .... Elpirulni készül... aztán újra nevetni kezdett. Szerettem volna utálni, de nem tudtam. Én is vele nevettem. Együtt sétáltunk a kollégium felé.

- És te? Markkal élsz? - kérdeztem.

- Igen, bár szerintem nem fogjuk sokáig bírni együtt. Nehezen viseli az átgitározott éjszakákat.

- Basszusgitár??

- Honnan tudtad? - megdöbbent, ez volt az első eset, hogy nem magabiztosnak láttam.

- Úgy nézel ki, mint Sid Vicius...

- Hát... szóval egy rajongó .... - mosolya pont olyan volt, mint Marké, olvasztó... Pulóverem alól előhúztam a Sid Vicius lakat- nyakláncának tökéletes mását.

- Húúú ezt... Nekem kell adnod!! - olyan lett, mint egy kisgyerek...

- aha, hát az... Ki van zárva - nevettem rajta - Tudod azért te... jobban nézel ki mint Sid ...

- Oh igazán??? - csúfolódott...

- Matt... ne idegesíts föl ....- hirtelen megtorpant.

- Az... öcsém ... rád vár. - mondta, mintha csak egy megérzés lenne.

- honnan... - be sem fejezhettem már mutatott is a kollégium felé.

- Majd még beszélünk... mondta letörve.

- Viszlát Sid. - mosolyogtam rá

- Kath - biccentett mosolyogva.

Mark egy hosszú forrón- jeges csókkal üdvözölt.

- A bátyámmal beszélgettél?

- Igen... Ő... egész jó fej - mosolyogtam

- Reméljük ezúttal... így is marad.

- Valami olyan fura köztetek... történt valami?

- Elmesélhetem.... - Elindultunk befelé, de a szobaajtóban megint megtorpant.

- Gyere be... a szobák nem esznek embert ....

- haha, köszi... - vigyorgott

Leültünk az ágyamra és elkezdett mesélni...

- szóval... a szüleink már ... rég... meghaltak, egy .. balesetben. Sok rokonunk próbált meg minket magához venni, de sehol nem volt igazán jó... így megléptünk, de mindig külön utakon jártunk, ha pedig véletlenül összehoz minket a sors annak soha nincs jó vége. Mindig történik valami... rossz. De többet ne beszéljünk erről, nem jó randi téma - előkapta szívdöglesztő mosolyát.

Még sokáig beszélgettünk, de többet nem került elő sem Matt sem pedig a család téma. Éjfél előtt Mark ismét fölpattant egy csókkal búcsúzott majd elviharzott.