A háborús hős...

A döntésem szerencsés volt... Kain döbbenten állt előttem...
- Akkor legyen... essünk túl... ezen... - mutattam a ruhára...- inkább én mint ők...- vércseppek folytak az arcomon... most éreztem ezt először sírásnak... fájt a szívem...
- Milyen megható a feláldozásod... ne sírj Kathleen... még várunk... én élvezem a harcot, a hercegeiddel. - nevetett ... közben egyik ujjával letörölt egy cseppet az arcomról és lenyalta azt... - milyen finom...
Közelebb hajolt, éreztem, hogy belém harap, de ezúttal, csak táplálkozott... rossz volt, mintha megrontott volna...
A fejem sajgott, szédültem... és elájultam...
Mikor magamhoz tértem ismerős helyen voltam. A jégbarlang fogságában... a falból lógó láncok jégből voltak, akár csak a karomon lévő bilincs... a láncok fogva tartottak... nem volt tervem... ezúttal... ötletem sem volt. Jake, Chase és Stephanie szintén ott feküdtek láncokkal... Adam állt az ajtóban... szinte éreztem a szagot, a halál szagát... már nem élt, csak egy életre keltett test volt...
Felültem... hol lehet Matt és Mark? Már a legrosszabbra gondoltam...
Napok teltek el és én nem éreztem semmit... csak ürességet... Chase és Jake közben magukhoz tértek, de nem szóltam hozzájuk... nem válaszoltam, képtelen voltam... elvesztettem őket... és ez csakis az én hibám...
A fejemet a térdeimen pihentettem... Vér folyt végig a bőrömön...
Egy hang szólalt meg a fejemben... - Itt az idő - Kain volt... Adam azonnal felém lépett, mire az addig alvó Stephanie leszakítva láncait támadásba lendült... szerelme testét marcangolta...
- Fuss Kath ... - nézett rám Jake... - keresd meg őket...
Eltörtem a láncot - addig mozdulni sem bírtam - és rohanni kezdtem... emlékeztem az oszlopok számára... 200... 201... 202...
Megálltam... Kain hangját hallottam, beszélt valakihez...
- meg fogtok halni, én nem bánom... akár mind a ketten... elterveztem...végignézitek ahogy elveszem Kath erejét... utána odadobom nektek... és éhségetek majd elborítja az agyatokat... meg fogjátok ölni.... aztán egymást gyilkoljátok majd meg....
A számra tapasztotta a kezét valaki... odanéztem, Chase volt az...
- Mentsük meg a hercegeidet... - nézett rám régi barátként... bólintottam... a kezem remegett, de éreztem, hogy a terembe lépve visszatér az erőm... Tekintetemet Kain halántékába vájtam és egy jeges, villámgömböt hajítottam felé... talált... Mark és Matt döbbenten néztek... fejjel lefelé lógtak összekötözve a plafonról... Chase Kain felé rohant és rávetette magát... harapásai legyengítették Kaint, de ez nem volt elég... levetette magáról... a fiú hangos puffanással érkezett a falnak... nem állt fel többé... halott volt...
A következő támadás engem ért... Kain előttem állt kezeit a torkomon tartva... éreztem hogy eltöri a nyakamat... a gerincem mentén elzsibbadt a testem. A két vámpír lógva őrjöngött... nem veszíthettek el... Fény... mintha az egész barlangot átjárná a fény...
Talán meghaltam...

Új tudás...

A szeme visszanyerte eredeti állapotát... végre láttam, de nem hittem a szememnek. Újra a házban voltunk, ahol Kain lakott. Adam állt előttem teljes életnagyságban, egy vértasakkal a kezében. Elvettem tőle, de közben figyeltem minden mozdulatát... egy halott áll előttem...
- Csak nem megdöbbentél Kathleen? - kérdezte Kain mögöttem cinikus nevetéssel...
- kicsit... - de te is megfogsz... gondoltam és már neki is álltam keresni a kapcsolatot Markkal és Mattel... óvatosnak kell lennem, nehogy Kain gyanút fogjon.
Amíg a vért ittam alaposan felmértem a terepet... nem jött válasz, nem értem el egyik hercegemet sem... Egy új esküvői ruhán akadt meg a szemem... ez már beteges...
- Nos, Adam... kérlek kísérd a vendégemet a szobájába... és öltözzön át.
- Ahogy akarod...
A fiú karon ragadott, megfogta a ruhát és az emeletre kezdett tuszkolni.
- Adam, térj magadhoz... - próbálkoztam, miközben elfordulni sem volt hajlandó, amíg öltöztem.... - mit tett veled Kain?
- Felkeltett... és vezet engem... ő a mesterem....
- És Stephanie? - meredtem rá...
- nem tudom miről beszélsz... nem ismerek semmilyen Stephaniet... - gombócot éreztem a torkomban és legszívesebben felpofoztam volna... Felvettem a hülye ruhát...
- szép vagy - hallottam Kain hanjgát....
- hát megköszönném, de mit sem számít nekem a véleményed... gyűlöllek... nem tudom mit akarsz pontosan... de legyünk túl rajta... mert különben itt helyben megöllek... - villantottam rá szemeimet... de csak gonosz mosolyra húzódott a szája...
Lefagyott egy pillanatra, amikor kerekek csikorgását lehetett hallani...
- Itt vagyunk - hallottam a fejemben Mark hangját... megnyugtatott...
- Hát nem érted? Nem menekülhetsz... amíg egyikük él, nem lesz vége... - vihogott Kain miközben egy fekete lyukban köddé vált... Adam pedig holtan esett össze... ismét...
Kain mondata még a fejemben visszhangzott és az utolsó pillanatban... beléptem utána a záródó lyukba...

Harc az erőmért...

Eltelt pár hét... Chase és Matt szabályosan kerülték egymást... Mark viszont próbált neki segíteni, hogy megismerje új önmagát. Stephanie és Jake együtt voltak minden percben, tervet készítettek, Kain elpusztítására, de szerintem ez csak egy ürügy volt, hogy együtt lehessenek... Furcsa páros... egy farkaslány és egy félszemű kukac... elmosolyodtam a gondolatomon...
... Fáradt voltam, sütött a nap, de nem tudtam aludni... én nem változtam halandóvá... csak elfáradtam... A három fiú lent aludt... Matt a kanapén, Mark az ágyon Chase pedig összegömbölyödve egy fotelben... nem rosszabb mint a matraca volt otthon...
Ahogy néztem őket elmosolyodtam... mind miattam vannak itt, ha ugyan nem is ugyanazzal a szándékkal... Chase-el tisztáztunk minden korábbi dolgot... megegyeztünk... barátok vagyunk.
Matt morgott álmában... a gondolataiba másztam óvatosan... Chase és én... csak ezek és hasonló képek... Marknál is megpróbálkoztam... semmi... elzárta az elméjét... hószínű haja az arcába lógott... leültem mellé és kisöpörtem a szeméből... morgott valamit, ezért felálltam és a konyhába mentem... A pulton ülve dohányoztam, nem voltam sokat egyedül, de ilyenkor szerettem dohányozni... Nem történt robbanás, semmi... hangtalanul nyílt egy fekete lyuk, pontosan a lábam alatt... kinyúlt egy kéz és a lábamnál fogva átrántott... harmadszor...
Hangosan nyekkentem a padlón, de nem láttam hol vagyok... korom sötét volt.
- Megint együtt vagyunk - hallottam Kain hangját... zár kattant...
Mikor kicsit magamhoz tértem megpróbáltam használni a varázserőmet, hogy fényt gyújtsak... de hiába...
Lassan próbáltam kitapogatni a zár helyét... A falat hamar megtaláltam a fejemmel... de a zárnak nyoma sem volt... úgy éreztem több órája simogatom a hideg köveket... megint egy barlang rabja lennék?
Az erőm fogyóban volt... vérre lett volna szükségem...
A padlón feküdtem hanyatt, a szemem lassan megszokta a vakságot... Kain hangja térített magamhoz...
- Nem vagy szomjas? - kérdezte meglepő kedvességgel...
- de... - nyögtem... Éreztem, ahogy a karom körül kötelek fonódnak össze, majd egy rántással talpra állított fogva tartóm...
Maga után húzott nem láttam semmit... mindenütt sötétség volt, kivéve egy pontot a távolban... arra felé haladtunk...
Mikor kiértünk a fény majdnem ténylegesen megvakított...

... döntések és életek

Mellettem aludtál, könyörögtél nekem, és én nem mondtam többé nemet, csak időt kértem... a hajad az arcodat takarta...
Most kéne megszöknöm... tudtam, hogy mire vágysz, de tudtam azt is hogy nem kellene megtennem... Kimásztam az ablakon és a kórház felé rohantam... az emberek nem láttak... olyan sebességgel...
Mikor visszaértem ébren voltál...
- azt hittem elmentél... - nyögted könnyes szemmel...
- nem fogsz tudni sírni... - közöltem ridegen... - ha megteszem... el fognak tűnni a könnyeid...
- szerencsére... - mosolyogtál...
Ez megrettentett, a hűtő tartalmát a kukába söpörtem és telepakoltam a hátizsákomból vértasakokkal a hűtőt... egyet pedig a kezedbe adtam...
- ezt idd meg... felerősít... - fintorogtál...
- nem lesz vele bajod.. pár óra múlva...
Mikor az utolsó kortyot is lenyelted... hozzád hajoltam... és megcsókoltam forró ajkaidat...
- csak hogy emlékezzek rád... - emberként...
- én nem akarok emlékezni magamra...
A szemem már az ütőeredet kereste... megvan... ahogy megharaptalak... patakokban folyni kezdett a vér a szememből... nem tudtam sírni...
Szenvedtél... borzalmas volt végignézni... de hamar véget ért... talán hamarabb mint nálam...
A múltbéli sérülések eltűntek rólad... a kés nyoma, amit beléd vágtak, mert nagy a szád... emlékszel még? többször felszakadt ez a sebed... de már nem kell félned... erős vagy... és halhatatlan...
Megpróbáltam a fejedbe férkőzni, de nem ment... aztán rájöttem... te csak vámpír lettél... de varázshatalmad... az nincs...
Három nappal később...
A vonat út túl hosszú volt veled... utálok veled utazni... mindig mindenki bámul... most meg aztán...
Fekete haj, kék szem... modell arc... ez voltál te... maga a tökéletesség... de nekem nem kell... Mark és Matt érintésére vágytam...
- Hiányoznak? - kérdezted váratlanul, mintha mégis a fejembe látnál...
- Igen... ők már... az életem... - feleltem...
Az állomástól nem messze állt az autó, pont ahol hagytam... a kulcsot lebegtettem...
- Na ne... ez egy... - döbbenten álltál Matt fekete sportkocsija előtt...
- nem tudom... mi ez.. csak azt, hogy nagyon ki fogok kapni... amiért elhoztam...
Rettenetesen féltem, nehogy valami baj történjen... de most már velünk volt még egy vámpír...
Ahogy a ház felé hajtottunk... újra esni kezdett a hó...

Szemet szemért? 18+

A konyhapulton ültem ismét... Stephanie és Jake eltűntek... Mark előttem állt és a hajammal játszadozott... Szerelmes szavakat suttogott a fülembe... ritkán volt ilyen hangulata és én kihasználtam az alkalmat... a hajába túrtam... A fogait már a nyakamba is mélyesztette... Véremmel az ajkain megcsókolt...
Az ajtó kivágódott Jake és Stephanie léptek be...
- Fújj, de undorító... - fakadt ki Jake ránk mutogatva...
- Na fogd be... - szúrta le Stephanie... - nagy hirem van, de tényleg töröld meg a szád... - mutatott Markra... - Elmentünk a házba... - majdnem leestem a konyhapultról...
- Hogy mi? - fakadt ki Mark...
- Várj... ott volt Kain... Téged akar... - mutatott rám... - de sikerült... kikaparnom a szemét... az én bosszúm... - a kezében tartott egy ocsmány véres bőrdarabot, valami furcsa trutyival...
- és én vagyok undorító... - fintorgott Mark...
- Te is fogd be... - szólt rá Steph...
- Ezek szerint megsérült... -jött ki a fürdőből Matt a derekára tekert törölközővel...
Azonnal kezet rázott Stephanieval, aki ezen végre elmosolyogta magát... Jake a derekán tartotta kezét... a szemem megakadt rajta, de nem szóltam semmit, csak mosolyogtam csöndben.
A családi idill nem tartott azonban sokáig...
A fejemben hallottam a hangot... * Tedd meg...* próbáltam kirázni a fejemből... de a kezemben már ott volt a kés. Jake a kanapén aludt... a kezem megremegett... újra hallottam az utasítást *Tedd meg* most a hang a fejemben már utasított... elborult az elmém... nem emlékeztem semmire...
A fürdőben tértem magamhoz... a kés véres volt...
- Ügyes kislány... - kacagott a fejemben Kain hangja...
A padlót bámultam... megöltem Jake-et? Nem mertem kimenni...
Hangos üvöltés rázta meg a falakat... Jake volt... kirohantam, kezemben a késsel... JAke az arcát fogta. Stephanie meredten bámult rám... Matt és Mark döbbenten álltak...
Minden szem rám szegeződött... egyet kivéve... Jakenek ... hiányzott egy szeme...
- Szemet szemért... mennydörgött Kain hangja valahonnan... rögtön összerezzent mindenki és keresni kezdték...
De én csak ott álltam... Jake arcába bámulva...
- Kath! - kiabált rám a szemének helyét letakarva... - Kath!!! Tudom, hogy nem te vagy a hibás!!!!
Fél karral átölelt... éreztem, ahogy a vére lefolyik a bőrömre... A vérszag elkábított, legszívesebben megkóstoltam volna, de magamhoz tértem... kiszakítottam magam a karjából és a fürdőbe rohantam... A ruháimat magamon hagyva álltam be a hideg víz alá... Reszkettem... és csak csendben néztem ahogy lefolyik a rózsaszín lé... megint sírtam, vérem összekeveredett Jake vérével ... az illat csábított, de ellenálltam... mennyire szánalmas ez a lét...
- Ki vagyok szolgáltatva... - Zokogtam
- Nyugodj meg egy kicsit... - Mark állt az ajtóban... - kinyitottam a szemem a hangjára... mindent villámló hópelyhek borítottak...

A jó fiú...

Jake az ágyon fetrengett... Éhes volt, de mi nem ettünk, úgyhogy kénytelen volt szenvedni még egy kicsit... Stephanie vállalta, hogy elmegy boltba.
- Helló... - köszöntem rá, ahogy elhaladtam az ajtaja előtt...
- Várj, Kath... el akarok mondani... valamit... - a fogát csikorgatta...
Visszaléptem, de megálltam az ajtóban... nem bíztam benne...
- Tessék... mondhatod...
- Ami Kaint illeti... ő egyike azon vámpíroknak, akik képesek... befolyásolni az olyan gyenge elmét mint az enyém... tudod én... nem tudtam miket teszek... akkor tértem magamhoz amikor te... megcsókoltál... Emlékszem... mindenre... A múltamból... Előtte egy elveszett srác voltam kiközösítve és mindig eltaposva - egyembe jutott hatalmas féreg alakja... nehéz volt hinnem neki - de jött Kain... a barátom lett, mindig felnéztem rá. Aztán elvette a tudatomat... de egy dolgot tudok. Addig nem nyugszik amíg az övé nem leszel. És a kutya nála van... van egy ház, a folyón túl, ott élt Kain mielőtt... a barlang nem lett az otthona... talán ott megtaláljátok, de szeretnék... segíteni....
- Tudod Jake... te egészen jó fiú lennél... de még nem tudok bízni benned... és én vagyok a legkevesebb... de azért köszönöm. Stephanie nemsokára visszaér, tudsz enni, fürdeni, utána pedig... megkeressük a házat... sokat segítettél...
Bólintott...
- Szeretlek - hallottam a fejemben Matt hangját...
- Én is... - kontrázott Mark...
- Én is szeretlek titeket ... - sugalltam feléjük...
A konyhapulton ülve cigiztem... ez valamiféle szokássá vált... a fiúk az asztalnál ültek, Jake jelent meg... kapucnis szürke pulóverben, farmerben és mezítláb... észte sem vettem, hogy nincs cipője...
- Nem fázik a lábad haver? - kérdezte Matt... megint a fejemben járt...
- Nem... tudod én... nem érzek hőt... de segítenék... megmutatom a házat...
Stephanie felkapta a fejét... hosszasan bámulta a jelentéktelen fiút...
- Köszönöm... - suttogta...

Költözés pt2

Azonnal pakolni kezdtünk, közben azon elmélkedtem, hogy a farkas Adam, vajon hol tartja a telefonját... Mosolyogtam és hirtelen Matt hangját hallottam a fejemben...
- Nem telefonálnak a farkasok... - ránéztem, de csak mosolygott...
- Hallom a gondolataidat és te is hallhatod az enyémet... - néztem rá... mire csak bólintott...
- Sőt én is, úgyhogy fejezzétek be a gondolatcsatát...- törte meg a csendet Mark nevetgélve...
Összepakoltunk, de már késő volt... Mark megálljt parancsolt és a pince szoba felé mutatott... pillanatokkal később a pince fém ajtaján koppanás hallatszott, majd morgás... hangos kaparás...
- Mi lessz? - néztem Markra... - még emberek vagyunk...
- Már csak 14 perc... ki kell tartanunk valahogy... - Matt körém fonta karjait, majd a testvéréhez rohant, aki hirtelen ötlettől vezérelve minden tárgyat a fémajtónak tolt.
Furcsa hűvösséget éreztem... a torkom kaparni kezdett és a szám fájt... visszaváltoztam... de csak én... Matt és Mark értetlenül néztek rám... Egyetlen mozdulattal arrébb toltam az ajtó előtt felhalmozott tárgyakat... a két fiú csak döbbenten állt... 1 koppanás az ajtón... 2... reccsen a zár.... 3 .... 4.... robbanás rázta meg a falat... a fémajtónak nem lett baja, de a fal nem bírta tovább a farkaslányt... berobbant... Ott álltam szemtől szembe egy hófehér farkassal, szeme tűzben égett, gyilkolási vágy fűtötte... támadni készült...
A fiúk felé ugrott, de elkaptam. Ledöntöttem a lábáról. A nyaka köré fontam a karjaimat, és megvártam amíg elájul... hangosan nyüszített és vergődött... de gyenge volt hozzám képest.
A fekete farkas épp ekkor érkezett... lefeküdt társa mellé és nyalogatni kezdte...
Az emeletre mentünk, Matt és Mark döbbenten néztek rám...
- te nem vagy halandó... - suttogta Mark... - ez Kain miatt van...
- Ez mit jelent?
- Nem tudjuk, hogy milyen, ha valakit egy ősi vámpír változtat át...- szólt bele Matt...
- Utána kell néznünk- tette hozzá Mark...
Hulla fáradtan ültek az ágyra... még volt pár perc, amíg visszaváltoztak... Mark előszedte a könyveit... a mindent tudó lexikont...
Három vértasakkal tértem vissza hozzájuk, addigra eltűnt a szemük alól a táska... éreztem az illatukon, hogy visszaváltoztak...
Elkezdünk keresgélni...
Stephanie szomorúan lépett be kopogtatás közben a nyitott ajtón...
- sajnálom srácok... - nézett rám megbánóan... - nem akartam, de nem tudok ellenállni... - Adam hátulról megölelte... - ezért... elköltözünk...
Sejtettem, hogy ez lesz...
- Visszamegyünk a kollégiumba. Együtt lakunk majd és befejezzük az iskolát... - erre viszont kikerekedett mindhármunk szeme...
- Az iskolába???? emberek közé???
- Héé ez előítélet... - nevetett fel Adam - nem bántjuk az embereket... csak a vámpírokkal nehéz...
Így összepakoltak és ennyi... elhajtottak a kocsival... elköltöztek...
Pár órával később néhány szerelő érkezett kőművesekkel, hogy megjavítsák a pince ajtót... nem kérdeztek semmit... csak végezték a munkájukat...
Elköltöztek... a lány, aki mindenben támogatott eddig... elköltözött... nem tudott a szemembe nézni... mert már gyűlölnünk kellett egymást... A vérfarkasok csak a vámpírokat támadják meg... ez Adam mondta... a vérfarkasok az embereket védik... tőlünk... Egy csepp vér folyt le az arcomon... nem tudtam sírni... nem voltak már könnyeim... csak vér...

Költözés pt1

A nap sugarai elérték a fák tetejét... ma halandók voltunk... Adam ottmaradt a sírnál, de nekünk menni kellett... ha Stephanie átváltozik, akkor pláne nincs halandónak keresnivalója a közelében...
A ház pincéjében lévő ablaktalan szobába mentünk... be volt rendezve rendesen... egy ágy és egy kanapé volt a szobában le is dőltem a kanapéra, de Mark az ölébe vett és az ágyra vitt... közben csókokkal árasztotta el védtelen ajkaimat...
- Az Matt helye... - mosolygott bele a számba - bár tuti nem bánná, ha ott találna, mikor lejön... de most az enyém vagy... - beletúrtam hófehér hajába. Rám villantotta kék szemeit... szerelmes voltam... Tudom, hogy ez furcsa, és erkölcstelen, de Matthew és Mark olyanok voltak, mint a ketté vált tökéletesség...
Mark az ágyon feküdt mellettem. Cirógatta az oldalamat. Az arcomat a mellkasába fúrtam, olyan fáradt voltam mint talán életemben soha... nem tudtam miért, majd meg kell kérdeznem... de most... álomba merültem...
Még hallottam, hogy Matt a heverőre puffan... és Mark ráförmed, hogy hagyjon aludni...mikor magamhoz tértem, nem tudtam, hogy mennyi lehet az idő, de még ember voltam... Mark édesen szuszogott mellettem, Matt pedig a kanapéról lelógva játszott a telefonjával...
Odasuttogtam egy jó reggelt-et. Mire mosolyogva felemelte a fejét és intett, hogy másszak ki testvére mellől.
Leültem mellé a kanapéra, de ő felállt és magával húzott az emeletre.
- hagyjuk, hogy a főnök aludjon - nevetgélt saját viccén...
- miért voltam olyan fáradt? - kérdeztem, miközben egy vértasakot nyomott a kezembe és ő is magáévá tett egyet, halandóként is vért ittunk... ez erősített minket...
- Tudod - ült le velem szemben - amíg nincs nap... addig nem alszunk és halhatatlanok vagyunk - közben kacsintott egyet... - de amikor a nap kisüt és halandóak leszünk az addigi alvás hiányát... be kell pótolni... tudod, mintha nem aludtál volna mondjuk 3-4 napig... utána alszol 1 napig.
- Értem... és mi van, ha nem alszunk?
- semmi... amíg ember vagy, ez tarthat pár napig is... addig hulla fáradt vagy... de ahogy visszaváltozol, ez elmúlik - mosolygott miközben nagyot kortyolt a zacskóból... - vannak akik csak biztonságos helyet keresnek, hogy ne támadhassák meg őket emberként... hiszen, nem mindenkinek van olyan ereje, mint nekünk... főleg neked...
Mark rohant fel a lépcsőn... még emberek voltunk... ezért zihált...
- Stephanie... átváltozott és errefelé tartanak... Adam legyengült a vérveszteségtől... próbál hatni a lányra, de nem tudja féken tartani sokáig...

Átváltozás vagy halál...

Stephanie kapálózott, nem gondolta meg magát, de fájdalmai voltak. Adam karmainak a nyoma éktelenkedtek testén... Fulladozott és vért köhögött... Adam a karjaiban tartotta, amíg Matt és én egy hatalmas lyukat ástunk a földbe...
- ne túl mélyen... - szólt Mark... inkább segített volna...
- rendben, kész vagyunk... - másztam ki a gödörből... lehajoltam és megfogtam Stephanie kezét. Jéghideg volt és reszketett... haldoklott...
- Csináljatok már valamit... - néztem meredten a két hercegemre...
- Adam itt az idő... - fogta meg Mark a vállát... Stephaniet beásták... Sikoltozni sem volt már ereje... csak mereven feküdt, és potyogtak a könnyei...
Adam egy hatalmas harapással mély sebet ejtett magán amiből ömlött a vér. Agyaraim rögtön reagáltak... bár ez a vérszag más volt mint a többi... Adam a földet locsolta vérével... Egy bokor mellé guggoltam, mert éreztem, hogy a vér vonz... Matt hátulról elkapott, épp jó pillanatban, mert hörögve támadásba lendültem... Elhúzott egészen az erdő szélén álló autóig... ott csöndesen a kezembe nyomott egy tasak vért...
- Sajnálom - rettentően szégyelltem magam...
- Semmi baj, igazából számítottunk rá, Mark... előre tudta, azt mondta, hogy csoda lenne, ha kibírnád... így is tovább húztad, mint hitte.
- Ez úgy hangzik, mintha fogadtatok volna... - húztam fel a szemöldökömet
- Olyasmi... és nyertem... - suttogta az ajkaimba, nyelve utat tört magának a számban. Nyelve végigszántotta fogaimat. Éreztem a vére ízét a számban... elvágta a nyelvét a fogammal... ez annyira meglepett, hogy nevetgélni kezdtem. Ajkai az enyémre tapadtak újra, mosolygott közben.
- Vissza kell mennünk - támasztottam  a homlokomat a mellkasának...
Stephanie számít rám...
Körbeültük az ideiglenes sírhelyet és vártuk a hajnalt...

Stephanie...

Ideges volt, láttam rajta a konyhapulton ülve dohányoztam, a tüdőmnek már mindegy... Stephanie fel alá járkált, mint egy őrült...
- Mi van már... - topogott... kedvem támadt beleharapni, de visszafogtam magam.
- elmondják Adam-nek, hogy mit kell tennie... - sziszegtem a fogaim között, jó mélyen beleslukkoltam a cigibe, hogy ne érezzem Stephanie vérének illatát, majd elővettem egy zacskó vért, amit korábban a kórházból hoztak és magamba döntöttem... hideg... sebaj, megteszi....
- Te tudod, hogy mit kell tennie?
- Nem, elmondanám, de pont ezért... nem avattak be...
- Nem tudnál hallgatózni? - mutatott füleimre... - kérlek
- Megpróbálhatom...
Kizártam magamból mindent és erősen Mattre koncentráltam... tudtam, hogy az ő elméjébe könnyebb lesz beférkőznöm...
* - de bele is halhat... - hallottam Markot
- ez őt nem érdekli... - Adam elgyötörten nézett Mattre
- mondjuk el neki... és Kath! Tűnj a fejemből... - sziszegett Matt hirtelen... *
Idegesen nevetve néztem Steph-re
- Lebuktam...
Abban a pillanatban kinyílt az ajtó... mint valami ítélőbíróság úgy néztek ránk... Matt játékosan a fenekemre csapott...
- Ezért még kikapsz egyszer... - suttogta...
- Csak gyakoroltam... - adtam az ártatlant...
- Ha befejeztétek... - Mark megint olyan volt mint egy fagyott szobor...- Stephanie... megtaláltuk a megoldást, de nagyon veszélyes... Adam csak egy féle képpen tud átváltoztatni... Teliholdkor meg kell hogy karmoljon... halálos sebet ejtve rajtad..., aztán még élve el kell, hogy temessen... meglocsolva a földet saját vérével.... és reggelre vagy magadhoz térsz farkasként... vagy soha többé nem ébredsz fel... - az utolsó mondatot már suttogta...
- Nekem ez megéri... - Steph Adam kezét fogta.... - szeretlek...
- Én nem tudom, hogy képes leszek-e erre... - nyögte a fiú...
- Három nap múlva telihold lesz... - szólalt meg mellettem Matt... - addig van időtök felkészülni...
Stephanie és Adam a kandalló előtt töltötték az estét. Mindent átbeszéltek... és megszületett a döntés.
- Megteszem - suttogta szinte némán Adam...
Egymás karjaiba bújva ültek a tűznél... felkészülve az elkövetkező napokra.

Új érzések... 18+!!!

Döbbenten álltam a tükör előtt... még látszottam, de már csak halványan, éreztem, hogy kiakadok, amiért láthatatlan leszek... persze csak képletesen. Stephanie-t napok óta kerültem, mert az illata olyan volt, mit egy tál édes süteményé... nagyon nehezen tudtam ellenállni. Adamat viszont másnak láttam. Átalakult a szememben félig farkassá. Nem láttam többet emberinek és kifejezetten feszélyezett a jelenléte.
Mark és Matt a napjaik nagy részét azzal töltötték, hogy próbáltak rátalálni a megoldásra, hogy Stephanie átváltozhasson... farkassá... ez lett minden vágya.
- Ez gáz... sziszegtem a fürdőszobában a tükörképemnek ami napról napra halványabb lett... - szemeim kékje úgy világított, mint két apró lámpa. A hajam pedig őrült tempóban nőtt... nem voltam már olyan átlagos... A bőröm színe nem sokat változott, korábban is sápadt voltam... De eltűntek a karikák a szemem alól és minden seb, heg, és zúzódás nyoma. Fürdeni készültem, ezért alaposan végigmérhettem magam. Az ajtót becsapta a huzat mögöttem. Beléptem a zuhany alá, élveztem, ahogy a cseppek a testemet áztatják... majd hirtelen hátulról megragadott valaki, nem sikoltottam, nem ijedeztem... Nyakamon éreztem a csókját... az illatából tudtam, hogy Matt az. Újabban nem állította fel a haját...
- Mit csinálsz itt? - Kérdeztem, mikor maga felé fordított... és egy tincsével játszadoztam...
- Elveszem, ami jár...- mosolygott és megcsókolt. Hatalmas mancsaival a fenekem alá nyúlt, gond nélkül kapott fel. Lábaimat a dereka köré fontam, a víz forrón folyt végig meztelen testünkön. A nyakam felé indított támadást... a víz rózsaszínné vált a vértől. Közben éreztem ahogy lüktetve belém hatol... Órákig egymás karjaiba fonódva vonaglottunk a zuhany alatt... Vér és szerelem... ez egy új érzés, Matt karjaiban éreztem, hogy amit irántuk érzek már az is más... nem csak én. Elsöprő érzések kötöttek minket egymáshoz. Ami olyan... hogy nem tudtunk egymás mellett elmenni érintések nélkül, nem tudtunk egymás szemébe nézni csók nélkül...
Olyan volt mint az első szerelem, csak ez... nem múlt el... egyre erősebb lett, egyre több szenvedéllyel... egyre több és vadabb vággyal... mintha egymás függői lettünk volna.

átváltozás...

Álmomban újra a barlangban voltam. Kain harapta a nyakam, hirtelen felriadtam... Levegő után kapkodtam... de hiába...
Fulladoztam... a torkom kapart... égett, mintha tüzet készülnék okádni...
Mark rontott be... a mellkasának dőltem, amíg a hátamat simogatta...
- Nemsokára vége lesz... ne erőlködj... - suttogta...
- Itt vagyunk veled... nem lesz semmi baj... - ült le Matt az ágy végébe...
Pár perc múlva újabb roham következett, de ezúttal nem lett vége... Elájultam... Mark a karjaiban tartott és hallottam, ahogy beszélnek...
- túl sokáig tart...
- igen, szerintem is... de ne felejtsd el, egy ősi vámpír harapta meg... ez nem olyan mint amikor megmérgeznek...
Kinyitottam a szememet... minden éles volt... a fény az agyamig hatolt... a szagok zavarták az orromat... Markra néztem, akinek kék szeme világított...
Éreztem ahogy sorban leállnak a belső szerveim... kivéve a szívemet... ez meglepett...
Meg akartam szólalni, de csak hörgés hagyta el a számat...
- Jól vagy Kath? - nézett le rám Mark...
Szemem a nyakára vándorolt... Éreztem, a vér áramlását a testében... Megnyaltam az ajkamat és nyeltem egyet... szörnyen égette a torkomat...
- Éhes vagy... - tudatosult benne... magához húzott. Fejemet a nyakához emelte... nem akartam bántani, de rettenetesen szomjaztam a vérére... éreztem hogy éles fájdalom járja át az egész számat... odakaptam a kezem... éreztem ahogy a fogaim átalakulnak... ujjammal végigtapintottam, amint a fájdalom enyhült. metszőfogaim élesek és hegyesek lettek... kész vagyok.
Fogaimat óvatosan Markba mélyesztettem... éreztem ahogy a forró folyadék szétáramlik a testemben... elszakadtam tőle egy pillanatra... a szemébe néztem. A szám sarkából egy csepp elszabadult így csókoltam... a saját vérével a számon... de ez nem zavarta.
Matt hátulról átölelt...
- Most már minden rendben lesz... - felé fordultam és testvére vérével az ajkaimon őt is megcsókoltam, miközben Mark fogait éreztem a vállamba mélyedni...
Ennél erotikusabb élményt nem tudtam elképzelni... már sehol sem volt az a szégyen, amit velük kapcsolatban korábban éreztem...
Odakint havazott... és a távolban Kain nevetése hallatszott...

szerelem és nagy baj...

Az ágyon fekve tértem magamhoz. Mark mellettem ült. Hirtelen felültem...
- azt hittem, te... meghaltál... - könnyek szöktek a szemembe... és rettenetesen égett a torkom.
- Nem, de nem sokon múlt, szerencsére Matt megtalált és téged is...
Nem értettem miért ég rettenetesen a torkom, aztán beugrott Kain harapása és a nyakamhoz nyúltam. Nem volt nyoma.
- Kath! Felébredtél? - nyitott be Matt... félreérthetetlen érzés indult meg bennem... Hirtelen felálltam, Mattet odahúztam az ágyhoz és megcsókoltam. Mark felállt és elindult az ajtó felé...
- ne menj...- suttogtam, mire visszalépett az ágyhoz és mellénk feküdt. Nem éreztem többé furcsának, felváltva csókoltak, és négy kéz követelte a testemet. Matt ajkai nyomán kisebb fájdalmat éreztem... megharapott, de ez most izgatott... Mark sem fogta többé vissza magát. A vérem beindította őt is...
Pár órával később ébredtem. Mindketten mellettem aludtak. Kimásztam közülük és a tükörhoz léptem, hogy felmérjem a kárt ami a testemet érte...
A tükör félelmetes képet mutatott... a testemet zúzódások borították a fogva tartásom óta... A két fiú nyomai pedig mindenütt láthatóak voltak. A nyakamon, a kulcscsontom fölött, a mellemen, a combomon... a csuklómon...
- Sajnálom... - hallottam a hátam mögül... - nem lett volna szabad
- Semmi baj, jó volt így... - mosolyogtam meggyőzően, miközben Mark ölébe ültem. Matt még mindig aludt.
- Mark... a barlangban... Kain megharapott engem... de eltűnt a nyoma...
- Micsoda??? - Mark hangja ijedt volt... soha nem láttam még ilyennek, azonnal felkeltette Matthew-t...
- Nagyon nagy a baj...

menekülés...

Jó pár nap telt el, mióta először láttam Kain-t. A hely rettenetes volt. Néha hoztak nekem valami ennivalót, de nem ettem...
- Káin nagyúr látni akar... - sziszegte a sarokból a féreg... - ezt vedd fel! - dobott elém egy hófehér ruhát.
Elkezdtem átöltözni, de megállt a kezem.
- Fordulj el, te bunkó... - förmedtem rá
- HEhhe - elfordult röhögve...
Felvettem a ruhát. A testemet zúzódások borították. Hófehér vékony szinte áttetsző anyagú ruha fedte a testemet. A hátamon végig dekoltálva, ami látni engedte a hátamon éktelenkedő sebet.. nem tudom mikor került oda. 
- mehetünk? - fordult vissza Jake
- Persze... menjünk... - a tervem most indul...
Lépteink visszhangoztak a jégen... 
- Jake, te itt élsz?
- Ez elég egyértelmű, nem gondolod? - vihorászott...
- és mióta? - próbálkozásom elég gyenge volt...
- nézz oda... milyen beszédes vagy ma... inkább maradj csöndben...
Kain már várt minket...
- Kathleen... eljött az idő... - Jake leszedte a kötelet a kezemről. Már rám fért. Véresre dörzsölte a kezemet. Kain mellettem termett hirtelen és már a nyakamon is éreztem a harapását... A földre lökött és nem tudtam többet mozdulni.
Kain nevetését hallottam, majd hangos robbanást, és Matt hangját. Aztán éreztem hogy körém fonódik a karja és elájultam...

Fogságban

Egy hatalmas féreg nézett velem szembe, amikor magamhoz tértem... A falhoz lapultam ijedtemben, de a lény észrevette a mozgást. megrázkódott, felém indult... behunytam a szemem és megpróbáltam felemelni, ahogy a rózsát, de nem ment... a varázslat nem működött.
A barlang amiben voltunk egy hatalmas jégmezőnek tűnt, jég oszlopokkal... a féreg előttem ágaskodott, majd egy hangos pukkanással átváltozott emberré... Egy nyurga srác állt előttem. kaján vigyorral a fején.
- Kathleen... örülök, hogy magadhoz tértél... gyere kérlek... a nagyúr látni akar.
- Hogy hívnak?
- Jake vagyok a féreg... - vihogott maga elé... miközben elindult engem maga után húzva.
- Remek... - a kezemen feszült a kötél, amivel összekötötték
Menet közben számoltam a jégoszlopokat.
203... 204... 205
Egy teremhez értünk. A terem végében egy jégtrónon ült a fogva tartóm.
- Elmehetsz... - kiáltott rá a féregre - te pedig, gyere ide... - A lábaim elindultak maguktól... A trónon ülő személy nem volt ijesztő... Hosszú fehér haja beillett a környezetbe. Szemei vörösek voltak.
- Ki vagy te? - nyögtem...
- A nevem Kain... elég, ha ennyit tudsz... egyenlőre

Kezdődik...

A következő napok lassan teltek, csak azt vártuk, hogy a farkas felébredjen és elmondja amit tud.
- El kell mennem a közeli kórházba vérért, nincs kedved velem jönni? - kérdezte Mark.
- De, persze, mehetünk. - a kórház felé menet jutott eszembe, hogy nem voltunk kettesben mióta együtt laktunk.
- Mark én... tudod sajnálom, ahogy ez alakult...
- Még nincs veszve semmi. - mosolygott kacéran. Lefékezett odahajolt és a számra tapasztotta ajkait. Nyelve utat tört magának a számba... szenvedélyesebb volt mint bármikor előtte. Majd visszahúzódott az ülésébe és tovább hajtott...
- Megbeszéltük Matthewval, vállaljuk a kockázatot. Mind a ketten... veled akarunk lenni. És nem kényszeríthetjük, hogy válassz, nálunk... vagyis a vámpírok kultúrájában, ezzel nincs semmi... probléma. - az agyam kizárta az információáradatot... csak azt szűrtem le, hogy őket nem zavarja a poligámia... - szóval, csak rajtad áll, hogy ezt el tudod e fogadni... - könnyek szöktek a szemembe... undorítónak tartottam magam, de igen is ezt akartam...
- Gondolkoznom kell Mark... - bólintott... Az út többi részében csöndesen ültünk. Visszafelé azonban megállt az erdő szélén. Kiszálltunk. Karjai körém fonódtak, szája újra csókra hívogatott és én nem ellenkeztem.
A semmiből tűnt fel egy hatalmas fekete-lyuk. Csak a robbanásra emlékszem és, hogy valami kiragad Mark karjaiból. Mikor ránéztem... holtan feküdt... az autó motorháztetejére hajította a robbanás ereje... Elájultam...