minden jó, ha jó... de soha nem lesz vége...

Kézen fogva sétáltunk az iskolában...
- az évzáró most kezdődik... elkésünk... - sikította Stephanie, miközben Jake derekát ölelve próbáltak meg a terem felé szaladni... mosolyogtam...
- Ezek soha nem lesznek normálisabbak... - suttogtam Maxim fülébe... - szeretlek...
Válaszul megállt és átölelt... Belefúrtam a fejem a mellkasába, de ő felemelt és megcsókolt... szenvedélyesen... talán, ha nem ő tartott volna még el is esnék... szédítő... magamba szívtam az illatát... tökéletes...
A terembe érve mindenki minket nézett... megszoktam... Max tökéletessége elvarázsolt minden lányt... mosolyogtam... pont olyan mint amikor Mark először belépett a terembe... de most vége az iskolának...
Az évzáró hamar lezajlott... Négyen álltunk szomorúan két sír fölött... Chase és Adam nem élték túl a harcot... feláldozták magukat értem, és én ezért örökké hálás leszek...
Max a karjaiban tartott. Az ágy szélén ült az ölében velem... A csomagjaink útra készen... Steph és Jake már birtokba vették a házat... ők maradnak...
A hajába túrtam miközben megcsókolt...
A repülőn ülve alig vártam, hogy odaérjünk... Los Angeles... pont két vámpírnak való hely...
Az új ház fantasztikus... Tele hatalmas üvegekkel, fehér bútorral és gyönyörű kilátással... és rengeteg lehetőséggel... Mikor megérkeztünk Max a karjaiba kapott és bevitt... mint a friss házasok... gyönyörű volt az egész...
Bár Max karjaiban mindegy volt hol vagyok... boldog voltam...
Várt ránk az örök élet... talán tényleg soha nem lesz vége...
Csak egy dolgot sajnálok... hogy te nem érhetted meg a boldogságomat... Chase... te voltál a legjobb barát... köszönöm neked, hogy mellettem álltál, most már tudom, nélküled meghaltam volna... te mentettél meg a haláltól...

 - (Soha nem lesz) Vége - 

Az igazság (2)

Egy zacskó vért nyomott a kezembe, Stephanie kuncogva távolodott, nem láttam, csak hallottam, mert nem mertem felnézni...
- Kath... nézz rám... - suttogta... de csak megráztam a fejem...
- Rendben... - motyogta... - akkor játszunk... - a szememre kötött egy anyagot... - gyere... segítek - fogta meg a kezem... mint egy áramütés... de jó értelemben...
- Ki vagy te?
- Hát Max... de... elmesélem... mi történt... és talán rájössz magadtól is a végén... A barlang mélyén álltál... - láttam a fejemben a képeket... a barlangtól... mikor Kain eltörte a gerincemet...
Elszívta minden erőmet, de akkor mindent átható fény jelent meg... nem láttam honnan jön... de... a fiúk felől... Megfeszülve himbálóztak és belőlük jött a fény... NEE ... majdnem felsikoltottam...
Szenvedtek... ki akartam lépni ebből a látomásból...
- Ne, Kath, várj... - hallottam Max megnyugtató hangját...
Leestek... a földön... köddé váltak a fényben... és ott... egy alak... szinte vibrál a fénytől... mintha... kettőjükből lépett volna elő...
- Ez... te vagy...
- Igen... hallottam a hangját...
Közben a jelenet a fejemen tovább folytatódott...
Max arcát nem láttam, de azt igen, hogy Kain térden állva könyörög... az életéért... Max pedig villámokat szór... vihart hoz és végül a megtört testnek elharapja a torkát...
Kain halott... ez azt jelenti, hogy... Max... hirtelen a számon éreztem az ajkait...
Ő volt az... Mark és Matt... egyszerre... a tökéletesség...
- Ez hogyan? - kérdeztem miközben lassan lehúzta a szememről a kendőt... A szemeibe néztem... és ott volt minden... vörösen izzó szemei egyszerre voltak Markké és Matté... Ajkai tökéletesek bőre mint a márvány... haja ezüst színű... a szemébe lógott, miközben mosolya minden rosszat elűzött a fejemből...
- Kain megtörte az átkot... az egyik fiúnak meg kellett volna halnia érted... de téged ölt meg... majdnem. Ezért egyesülni tudtak... és belőlük születtem én...
Döbbenten ültem, de lassan összeállt a kép...
Lassan emeltem fel a kezem és kisimítottam a kósza tincset a szeméből... Mosolygott...
Minden helyre állt...

A háborús hős...

A döntésem szerencsés volt... Kain döbbenten állt előttem...
- Akkor legyen... essünk túl... ezen... - mutattam a ruhára...- inkább én mint ők...- vércseppek folytak az arcomon... most éreztem ezt először sírásnak... fájt a szívem...
- Milyen megható a feláldozásod... ne sírj Kathleen... még várunk... én élvezem a harcot, a hercegeiddel. - nevetett ... közben egyik ujjával letörölt egy cseppet az arcomról és lenyalta azt... - milyen finom...
Közelebb hajolt, éreztem, hogy belém harap, de ezúttal, csak táplálkozott... rossz volt, mintha megrontott volna...
A fejem sajgott, szédültem... és elájultam...
Mikor magamhoz tértem ismerős helyen voltam. A jégbarlang fogságában... a falból lógó láncok jégből voltak, akár csak a karomon lévő bilincs... a láncok fogva tartottak... nem volt tervem... ezúttal... ötletem sem volt. Jake, Chase és Stephanie szintén ott feküdtek láncokkal... Adam állt az ajtóban... szinte éreztem a szagot, a halál szagát... már nem élt, csak egy életre keltett test volt...
Felültem... hol lehet Matt és Mark? Már a legrosszabbra gondoltam...
Napok teltek el és én nem éreztem semmit... csak ürességet... Chase és Jake közben magukhoz tértek, de nem szóltam hozzájuk... nem válaszoltam, képtelen voltam... elvesztettem őket... és ez csakis az én hibám...
A fejemet a térdeimen pihentettem... Vér folyt végig a bőrömön...
Egy hang szólalt meg a fejemben... - Itt az idő - Kain volt... Adam azonnal felém lépett, mire az addig alvó Stephanie leszakítva láncait támadásba lendült... szerelme testét marcangolta...
- Fuss Kath ... - nézett rám Jake... - keresd meg őket...
Eltörtem a láncot - addig mozdulni sem bírtam - és rohanni kezdtem... emlékeztem az oszlopok számára... 200... 201... 202...
Megálltam... Kain hangját hallottam, beszélt valakihez...
- meg fogtok halni, én nem bánom... akár mind a ketten... elterveztem...végignézitek ahogy elveszem Kath erejét... utána odadobom nektek... és éhségetek majd elborítja az agyatokat... meg fogjátok ölni.... aztán egymást gyilkoljátok majd meg....
A számra tapasztotta a kezét valaki... odanéztem, Chase volt az...
- Mentsük meg a hercegeidet... - nézett rám régi barátként... bólintottam... a kezem remegett, de éreztem, hogy a terembe lépve visszatér az erőm... Tekintetemet Kain halántékába vájtam és egy jeges, villámgömböt hajítottam felé... talált... Mark és Matt döbbenten néztek... fejjel lefelé lógtak összekötözve a plafonról... Chase Kain felé rohant és rávetette magát... harapásai legyengítették Kaint, de ez nem volt elég... levetette magáról... a fiú hangos puffanással érkezett a falnak... nem állt fel többé... halott volt...
A következő támadás engem ért... Kain előttem állt kezeit a torkomon tartva... éreztem hogy eltöri a nyakamat... a gerincem mentén elzsibbadt a testem. A két vámpír lógva őrjöngött... nem veszíthettek el... Fény... mintha az egész barlangot átjárná a fény...
Talán meghaltam...

Szemet szemért? 18+

A konyhapulton ültem ismét... Stephanie és Jake eltűntek... Mark előttem állt és a hajammal játszadozott... Szerelmes szavakat suttogott a fülembe... ritkán volt ilyen hangulata és én kihasználtam az alkalmat... a hajába túrtam... A fogait már a nyakamba is mélyesztette... Véremmel az ajkain megcsókolt...
Az ajtó kivágódott Jake és Stephanie léptek be...
- Fújj, de undorító... - fakadt ki Jake ránk mutogatva...
- Na fogd be... - szúrta le Stephanie... - nagy hirem van, de tényleg töröld meg a szád... - mutatott Markra... - Elmentünk a házba... - majdnem leestem a konyhapultról...
- Hogy mi? - fakadt ki Mark...
- Várj... ott volt Kain... Téged akar... - mutatott rám... - de sikerült... kikaparnom a szemét... az én bosszúm... - a kezében tartott egy ocsmány véres bőrdarabot, valami furcsa trutyival...
- és én vagyok undorító... - fintorgott Mark...
- Te is fogd be... - szólt rá Steph...
- Ezek szerint megsérült... -jött ki a fürdőből Matt a derekára tekert törölközővel...
Azonnal kezet rázott Stephanieval, aki ezen végre elmosolyogta magát... Jake a derekán tartotta kezét... a szemem megakadt rajta, de nem szóltam semmit, csak mosolyogtam csöndben.
A családi idill nem tartott azonban sokáig...
A fejemben hallottam a hangot... * Tedd meg...* próbáltam kirázni a fejemből... de a kezemben már ott volt a kés. Jake a kanapén aludt... a kezem megremegett... újra hallottam az utasítást *Tedd meg* most a hang a fejemben már utasított... elborult az elmém... nem emlékeztem semmire...
A fürdőben tértem magamhoz... a kés véres volt...
- Ügyes kislány... - kacagott a fejemben Kain hangja...
A padlót bámultam... megöltem Jake-et? Nem mertem kimenni...
Hangos üvöltés rázta meg a falakat... Jake volt... kirohantam, kezemben a késsel... JAke az arcát fogta. Stephanie meredten bámult rám... Matt és Mark döbbenten álltak...
Minden szem rám szegeződött... egyet kivéve... Jakenek ... hiányzott egy szeme...
- Szemet szemért... mennydörgött Kain hangja valahonnan... rögtön összerezzent mindenki és keresni kezdték...
De én csak ott álltam... Jake arcába bámulva...
- Kath! - kiabált rám a szemének helyét letakarva... - Kath!!! Tudom, hogy nem te vagy a hibás!!!!
Fél karral átölelt... éreztem, ahogy a vére lefolyik a bőrömre... A vérszag elkábított, legszívesebben megkóstoltam volna, de magamhoz tértem... kiszakítottam magam a karjából és a fürdőbe rohantam... A ruháimat magamon hagyva álltam be a hideg víz alá... Reszkettem... és csak csendben néztem ahogy lefolyik a rózsaszín lé... megint sírtam, vérem összekeveredett Jake vérével ... az illat csábított, de ellenálltam... mennyire szánalmas ez a lét...
- Ki vagyok szolgáltatva... - Zokogtam
- Nyugodj meg egy kicsit... - Mark állt az ajtóban... - kinyitottam a szemem a hangjára... mindent villámló hópelyhek borítottak...

A jó fiú...

Jake az ágyon fetrengett... Éhes volt, de mi nem ettünk, úgyhogy kénytelen volt szenvedni még egy kicsit... Stephanie vállalta, hogy elmegy boltba.
- Helló... - köszöntem rá, ahogy elhaladtam az ajtaja előtt...
- Várj, Kath... el akarok mondani... valamit... - a fogát csikorgatta...
Visszaléptem, de megálltam az ajtóban... nem bíztam benne...
- Tessék... mondhatod...
- Ami Kaint illeti... ő egyike azon vámpíroknak, akik képesek... befolyásolni az olyan gyenge elmét mint az enyém... tudod én... nem tudtam miket teszek... akkor tértem magamhoz amikor te... megcsókoltál... Emlékszem... mindenre... A múltamból... Előtte egy elveszett srác voltam kiközösítve és mindig eltaposva - egyembe jutott hatalmas féreg alakja... nehéz volt hinnem neki - de jött Kain... a barátom lett, mindig felnéztem rá. Aztán elvette a tudatomat... de egy dolgot tudok. Addig nem nyugszik amíg az övé nem leszel. És a kutya nála van... van egy ház, a folyón túl, ott élt Kain mielőtt... a barlang nem lett az otthona... talán ott megtaláljátok, de szeretnék... segíteni....
- Tudod Jake... te egészen jó fiú lennél... de még nem tudok bízni benned... és én vagyok a legkevesebb... de azért köszönöm. Stephanie nemsokára visszaér, tudsz enni, fürdeni, utána pedig... megkeressük a házat... sokat segítettél...
Bólintott...
- Szeretlek - hallottam a fejemben Matt hangját...
- Én is... - kontrázott Mark...
- Én is szeretlek titeket ... - sugalltam feléjük...
A konyhapulton ülve cigiztem... ez valamiféle szokássá vált... a fiúk az asztalnál ültek, Jake jelent meg... kapucnis szürke pulóverben, farmerben és mezítláb... észte sem vettem, hogy nincs cipője...
- Nem fázik a lábad haver? - kérdezte Matt... megint a fejemben járt...
- Nem... tudod én... nem érzek hőt... de segítenék... megmutatom a házat...
Stephanie felkapta a fejét... hosszasan bámulta a jelentéktelen fiút...
- Köszönöm... - suttogta...

Költözés pt2

Azonnal pakolni kezdtünk, közben azon elmélkedtem, hogy a farkas Adam, vajon hol tartja a telefonját... Mosolyogtam és hirtelen Matt hangját hallottam a fejemben...
- Nem telefonálnak a farkasok... - ránéztem, de csak mosolygott...
- Hallom a gondolataidat és te is hallhatod az enyémet... - néztem rá... mire csak bólintott...
- Sőt én is, úgyhogy fejezzétek be a gondolatcsatát...- törte meg a csendet Mark nevetgélve...
Összepakoltunk, de már késő volt... Mark megálljt parancsolt és a pince szoba felé mutatott... pillanatokkal később a pince fém ajtaján koppanás hallatszott, majd morgás... hangos kaparás...
- Mi lessz? - néztem Markra... - még emberek vagyunk...
- Már csak 14 perc... ki kell tartanunk valahogy... - Matt körém fonta karjait, majd a testvéréhez rohant, aki hirtelen ötlettől vezérelve minden tárgyat a fémajtónak tolt.
Furcsa hűvösséget éreztem... a torkom kaparni kezdett és a szám fájt... visszaváltoztam... de csak én... Matt és Mark értetlenül néztek rám... Egyetlen mozdulattal arrébb toltam az ajtó előtt felhalmozott tárgyakat... a két fiú csak döbbenten állt... 1 koppanás az ajtón... 2... reccsen a zár.... 3 .... 4.... robbanás rázta meg a falat... a fémajtónak nem lett baja, de a fal nem bírta tovább a farkaslányt... berobbant... Ott álltam szemtől szembe egy hófehér farkassal, szeme tűzben égett, gyilkolási vágy fűtötte... támadni készült...
A fiúk felé ugrott, de elkaptam. Ledöntöttem a lábáról. A nyaka köré fontam a karjaimat, és megvártam amíg elájul... hangosan nyüszített és vergődött... de gyenge volt hozzám képest.
A fekete farkas épp ekkor érkezett... lefeküdt társa mellé és nyalogatni kezdte...
Az emeletre mentünk, Matt és Mark döbbenten néztek rám...
- te nem vagy halandó... - suttogta Mark... - ez Kain miatt van...
- Ez mit jelent?
- Nem tudjuk, hogy milyen, ha valakit egy ősi vámpír változtat át...- szólt bele Matt...
- Utána kell néznünk- tette hozzá Mark...
Hulla fáradtan ültek az ágyra... még volt pár perc, amíg visszaváltoztak... Mark előszedte a könyveit... a mindent tudó lexikont...
Három vértasakkal tértem vissza hozzájuk, addigra eltűnt a szemük alól a táska... éreztem az illatukon, hogy visszaváltoztak...
Elkezdünk keresgélni...
Stephanie szomorúan lépett be kopogtatás közben a nyitott ajtón...
- sajnálom srácok... - nézett rám megbánóan... - nem akartam, de nem tudok ellenállni... - Adam hátulról megölelte... - ezért... elköltözünk...
Sejtettem, hogy ez lesz...
- Visszamegyünk a kollégiumba. Együtt lakunk majd és befejezzük az iskolát... - erre viszont kikerekedett mindhármunk szeme...
- Az iskolába???? emberek közé???
- Héé ez előítélet... - nevetett fel Adam - nem bántjuk az embereket... csak a vámpírokkal nehéz...
Így összepakoltak és ennyi... elhajtottak a kocsival... elköltöztek...
Pár órával később néhány szerelő érkezett kőművesekkel, hogy megjavítsák a pince ajtót... nem kérdeztek semmit... csak végezték a munkájukat...
Elköltöztek... a lány, aki mindenben támogatott eddig... elköltözött... nem tudott a szemembe nézni... mert már gyűlölnünk kellett egymást... A vérfarkasok csak a vámpírokat támadják meg... ez Adam mondta... a vérfarkasok az embereket védik... tőlünk... Egy csepp vér folyt le az arcomon... nem tudtam sírni... nem voltak már könnyeim... csak vér...

Költözés pt1

A nap sugarai elérték a fák tetejét... ma halandók voltunk... Adam ottmaradt a sírnál, de nekünk menni kellett... ha Stephanie átváltozik, akkor pláne nincs halandónak keresnivalója a közelében...
A ház pincéjében lévő ablaktalan szobába mentünk... be volt rendezve rendesen... egy ágy és egy kanapé volt a szobában le is dőltem a kanapéra, de Mark az ölébe vett és az ágyra vitt... közben csókokkal árasztotta el védtelen ajkaimat...
- Az Matt helye... - mosolygott bele a számba - bár tuti nem bánná, ha ott találna, mikor lejön... de most az enyém vagy... - beletúrtam hófehér hajába. Rám villantotta kék szemeit... szerelmes voltam... Tudom, hogy ez furcsa, és erkölcstelen, de Matthew és Mark olyanok voltak, mint a ketté vált tökéletesség...
Mark az ágyon feküdt mellettem. Cirógatta az oldalamat. Az arcomat a mellkasába fúrtam, olyan fáradt voltam mint talán életemben soha... nem tudtam miért, majd meg kell kérdeznem... de most... álomba merültem...
Még hallottam, hogy Matt a heverőre puffan... és Mark ráförmed, hogy hagyjon aludni...mikor magamhoz tértem, nem tudtam, hogy mennyi lehet az idő, de még ember voltam... Mark édesen szuszogott mellettem, Matt pedig a kanapéról lelógva játszott a telefonjával...
Odasuttogtam egy jó reggelt-et. Mire mosolyogva felemelte a fejét és intett, hogy másszak ki testvére mellől.
Leültem mellé a kanapéra, de ő felállt és magával húzott az emeletre.
- hagyjuk, hogy a főnök aludjon - nevetgélt saját viccén...
- miért voltam olyan fáradt? - kérdeztem, miközben egy vértasakot nyomott a kezembe és ő is magáévá tett egyet, halandóként is vért ittunk... ez erősített minket...
- Tudod - ült le velem szemben - amíg nincs nap... addig nem alszunk és halhatatlanok vagyunk - közben kacsintott egyet... - de amikor a nap kisüt és halandóak leszünk az addigi alvás hiányát... be kell pótolni... tudod, mintha nem aludtál volna mondjuk 3-4 napig... utána alszol 1 napig.
- Értem... és mi van, ha nem alszunk?
- semmi... amíg ember vagy, ez tarthat pár napig is... addig hulla fáradt vagy... de ahogy visszaváltozol, ez elmúlik - mosolygott miközben nagyot kortyolt a zacskóból... - vannak akik csak biztonságos helyet keresnek, hogy ne támadhassák meg őket emberként... hiszen, nem mindenkinek van olyan ereje, mint nekünk... főleg neked...
Mark rohant fel a lépcsőn... még emberek voltunk... ezért zihált...
- Stephanie... átváltozott és errefelé tartanak... Adam legyengült a vérveszteségtől... próbál hatni a lányra, de nem tudja féken tartani sokáig...

Stephanie...

Ideges volt, láttam rajta a konyhapulton ülve dohányoztam, a tüdőmnek már mindegy... Stephanie fel alá járkált, mint egy őrült...
- Mi van már... - topogott... kedvem támadt beleharapni, de visszafogtam magam.
- elmondják Adam-nek, hogy mit kell tennie... - sziszegtem a fogaim között, jó mélyen beleslukkoltam a cigibe, hogy ne érezzem Stephanie vérének illatát, majd elővettem egy zacskó vért, amit korábban a kórházból hoztak és magamba döntöttem... hideg... sebaj, megteszi....
- Te tudod, hogy mit kell tennie?
- Nem, elmondanám, de pont ezért... nem avattak be...
- Nem tudnál hallgatózni? - mutatott füleimre... - kérlek
- Megpróbálhatom...
Kizártam magamból mindent és erősen Mattre koncentráltam... tudtam, hogy az ő elméjébe könnyebb lesz beférkőznöm...
* - de bele is halhat... - hallottam Markot
- ez őt nem érdekli... - Adam elgyötörten nézett Mattre
- mondjuk el neki... és Kath! Tűnj a fejemből... - sziszegett Matt hirtelen... *
Idegesen nevetve néztem Steph-re
- Lebuktam...
Abban a pillanatban kinyílt az ajtó... mint valami ítélőbíróság úgy néztek ránk... Matt játékosan a fenekemre csapott...
- Ezért még kikapsz egyszer... - suttogta...
- Csak gyakoroltam... - adtam az ártatlant...
- Ha befejeztétek... - Mark megint olyan volt mint egy fagyott szobor...- Stephanie... megtaláltuk a megoldást, de nagyon veszélyes... Adam csak egy féle képpen tud átváltoztatni... Teliholdkor meg kell hogy karmoljon... halálos sebet ejtve rajtad..., aztán még élve el kell, hogy temessen... meglocsolva a földet saját vérével.... és reggelre vagy magadhoz térsz farkasként... vagy soha többé nem ébredsz fel... - az utolsó mondatot már suttogta...
- Nekem ez megéri... - Steph Adam kezét fogta.... - szeretlek...
- Én nem tudom, hogy képes leszek-e erre... - nyögte a fiú...
- Három nap múlva telihold lesz... - szólalt meg mellettem Matt... - addig van időtök felkészülni...
Stephanie és Adam a kandalló előtt töltötték az estét. Mindent átbeszéltek... és megszületett a döntés.
- Megteszem - suttogta szinte némán Adam...
Egymás karjaiba bújva ültek a tűznél... felkészülve az elkövetkező napokra.

Új érzések... 18+!!!

Döbbenten álltam a tükör előtt... még látszottam, de már csak halványan, éreztem, hogy kiakadok, amiért láthatatlan leszek... persze csak képletesen. Stephanie-t napok óta kerültem, mert az illata olyan volt, mit egy tál édes süteményé... nagyon nehezen tudtam ellenállni. Adamat viszont másnak láttam. Átalakult a szememben félig farkassá. Nem láttam többet emberinek és kifejezetten feszélyezett a jelenléte.
Mark és Matt a napjaik nagy részét azzal töltötték, hogy próbáltak rátalálni a megoldásra, hogy Stephanie átváltozhasson... farkassá... ez lett minden vágya.
- Ez gáz... sziszegtem a fürdőszobában a tükörképemnek ami napról napra halványabb lett... - szemeim kékje úgy világított, mint két apró lámpa. A hajam pedig őrült tempóban nőtt... nem voltam már olyan átlagos... A bőröm színe nem sokat változott, korábban is sápadt voltam... De eltűntek a karikák a szemem alól és minden seb, heg, és zúzódás nyoma. Fürdeni készültem, ezért alaposan végigmérhettem magam. Az ajtót becsapta a huzat mögöttem. Beléptem a zuhany alá, élveztem, ahogy a cseppek a testemet áztatják... majd hirtelen hátulról megragadott valaki, nem sikoltottam, nem ijedeztem... Nyakamon éreztem a csókját... az illatából tudtam, hogy Matt az. Újabban nem állította fel a haját...
- Mit csinálsz itt? - Kérdeztem, mikor maga felé fordított... és egy tincsével játszadoztam...
- Elveszem, ami jár...- mosolygott és megcsókolt. Hatalmas mancsaival a fenekem alá nyúlt, gond nélkül kapott fel. Lábaimat a dereka köré fontam, a víz forrón folyt végig meztelen testünkön. A nyakam felé indított támadást... a víz rózsaszínné vált a vértől. Közben éreztem ahogy lüktetve belém hatol... Órákig egymás karjaiba fonódva vonaglottunk a zuhany alatt... Vér és szerelem... ez egy új érzés, Matt karjaiban éreztem, hogy amit irántuk érzek már az is más... nem csak én. Elsöprő érzések kötöttek minket egymáshoz. Ami olyan... hogy nem tudtunk egymás mellett elmenni érintések nélkül, nem tudtunk egymás szemébe nézni csók nélkül...
Olyan volt mint az első szerelem, csak ez... nem múlt el... egyre erősebb lett, egyre több szenvedéllyel... egyre több és vadabb vággyal... mintha egymás függői lettünk volna.

átváltozás...

Álmomban újra a barlangban voltam. Kain harapta a nyakam, hirtelen felriadtam... Levegő után kapkodtam... de hiába...
Fulladoztam... a torkom kapart... égett, mintha tüzet készülnék okádni...
Mark rontott be... a mellkasának dőltem, amíg a hátamat simogatta...
- Nemsokára vége lesz... ne erőlködj... - suttogta...
- Itt vagyunk veled... nem lesz semmi baj... - ült le Matt az ágy végébe...
Pár perc múlva újabb roham következett, de ezúttal nem lett vége... Elájultam... Mark a karjaiban tartott és hallottam, ahogy beszélnek...
- túl sokáig tart...
- igen, szerintem is... de ne felejtsd el, egy ősi vámpír harapta meg... ez nem olyan mint amikor megmérgeznek...
Kinyitottam a szememet... minden éles volt... a fény az agyamig hatolt... a szagok zavarták az orromat... Markra néztem, akinek kék szeme világított...
Éreztem ahogy sorban leállnak a belső szerveim... kivéve a szívemet... ez meglepett...
Meg akartam szólalni, de csak hörgés hagyta el a számat...
- Jól vagy Kath? - nézett le rám Mark...
Szemem a nyakára vándorolt... Éreztem, a vér áramlását a testében... Megnyaltam az ajkamat és nyeltem egyet... szörnyen égette a torkomat...
- Éhes vagy... - tudatosult benne... magához húzott. Fejemet a nyakához emelte... nem akartam bántani, de rettenetesen szomjaztam a vérére... éreztem hogy éles fájdalom járja át az egész számat... odakaptam a kezem... éreztem ahogy a fogaim átalakulnak... ujjammal végigtapintottam, amint a fájdalom enyhült. metszőfogaim élesek és hegyesek lettek... kész vagyok.
Fogaimat óvatosan Markba mélyesztettem... éreztem ahogy a forró folyadék szétáramlik a testemben... elszakadtam tőle egy pillanatra... a szemébe néztem. A szám sarkából egy csepp elszabadult így csókoltam... a saját vérével a számon... de ez nem zavarta.
Matt hátulról átölelt...
- Most már minden rendben lesz... - felé fordultam és testvére vérével az ajkaimon őt is megcsókoltam, miközben Mark fogait éreztem a vállamba mélyedni...
Ennél erotikusabb élményt nem tudtam elképzelni... már sehol sem volt az a szégyen, amit velük kapcsolatban korábban éreztem...
Odakint havazott... és a távolban Kain nevetése hallatszott...

a tudat ébredése...

Bosszantott, hogy bezárkóztak és nem tudtam mi történt... nem voltam biztos benne, hogy mi történt, de azt tudtam, hogy Mark irtó dühös volt...
Kicsapódott az ajtó, a konyhapulton ültem és megrezzentem a hangtól...
- Maradj nyugton, te elmebeteg... - rohant ki Mark
- Szerintem jobb lenne, ha befognád... - röhögött Matt mögötte...
Előttem álltak meg... Stephanie és Adam - aki már ember alakban fetrengett a kandalló előtt - felkapták a fejüket.
- mi ez a hangzavar?
- kushadj kutya... - morgott rá Mark... - nem rád tartozik...
- Mark! - szólt rá erélyesebben testvére
- ne haragudj Adam... - suttogta oda - Kath, át fogsz változni... és nagyon vigyáznunk kell... először is... Adam... Stephanieval el kéne mennetek vérért a kórházba... nekünk itt kell maradnunk, mert Kath nem lesz... kiszámítható...
Döbbenten ültem a pulton, egy szó nélkül... Mark sokszor volt hűvös és nyers, de ez... mintha ott sem lettem volna... Matt a combomra tette a kezét megnyugtatásképp...
- nyugodj meg, nem leszel olyan szörnyű - mosolygott... de láttam, hogy kétségei vannak...
Adam és Steph egy órával később elindultak. Stephanie arcára döbbenet és féltékenység ült ki az első perctől...
- Steph, elmondod mi bánt? - kérdeztem az ajtóban...
- Nem tudom, mi lesz, mikor visszaérünk... ezért elmondom most. Ti mind különlegesek vagytok, de én csak egy ember... szeretem Adam-et, de nem tudok vele együtt lenni, mert amikor ideges, vagy csak izgatott... átváltozik. Neked ott van két srác, akik rajongásig szeretnek... boszorkány vagy, és most még különlegesebb leszel... nem vagyok nagyravágyó, de valami nekem is járna... egy kis változás...
Matt lépett mögém...
- Stephanie, indulnotok kell, de amikor visszajöttök... én megígérem, hogy segítek neked abban ami a problémád... és boldog leszel...
- Köszönöm Matt... - suttogtam a mellkasába fúrva arcomat...
- Én is köszönöm... - Stephanie végigsimította a hátamat és elmentek...
- Menjünk be... - Matt a kezemet fogta.
Elálmosodtam, ezért lefeküdtem, amíg ők minden lépésemet követve várták, hogy mi történik...
Idegesítő volt...

menekülés...

Jó pár nap telt el, mióta először láttam Kain-t. A hely rettenetes volt. Néha hoztak nekem valami ennivalót, de nem ettem...
- Káin nagyúr látni akar... - sziszegte a sarokból a féreg... - ezt vedd fel! - dobott elém egy hófehér ruhát.
Elkezdtem átöltözni, de megállt a kezem.
- Fordulj el, te bunkó... - förmedtem rá
- HEhhe - elfordult röhögve...
Felvettem a ruhát. A testemet zúzódások borították. Hófehér vékony szinte áttetsző anyagú ruha fedte a testemet. A hátamon végig dekoltálva, ami látni engedte a hátamon éktelenkedő sebet.. nem tudom mikor került oda. 
- mehetünk? - fordult vissza Jake
- Persze... menjünk... - a tervem most indul...
Lépteink visszhangoztak a jégen... 
- Jake, te itt élsz?
- Ez elég egyértelmű, nem gondolod? - vihorászott...
- és mióta? - próbálkozásom elég gyenge volt...
- nézz oda... milyen beszédes vagy ma... inkább maradj csöndben...
Kain már várt minket...
- Kathleen... eljött az idő... - Jake leszedte a kötelet a kezemről. Már rám fért. Véresre dörzsölte a kezemet. Kain mellettem termett hirtelen és már a nyakamon is éreztem a harapását... A földre lökött és nem tudtam többet mozdulni.
Kain nevetését hallottam, majd hangos robbanást, és Matt hangját. Aztán éreztem hogy körém fonódik a karja és elájultam...

Fogságban

Egy hatalmas féreg nézett velem szembe, amikor magamhoz tértem... A falhoz lapultam ijedtemben, de a lény észrevette a mozgást. megrázkódott, felém indult... behunytam a szemem és megpróbáltam felemelni, ahogy a rózsát, de nem ment... a varázslat nem működött.
A barlang amiben voltunk egy hatalmas jégmezőnek tűnt, jég oszlopokkal... a féreg előttem ágaskodott, majd egy hangos pukkanással átváltozott emberré... Egy nyurga srác állt előttem. kaján vigyorral a fején.
- Kathleen... örülök, hogy magadhoz tértél... gyere kérlek... a nagyúr látni akar.
- Hogy hívnak?
- Jake vagyok a féreg... - vihogott maga elé... miközben elindult engem maga után húzva.
- Remek... - a kezemen feszült a kötél, amivel összekötötték
Menet közben számoltam a jégoszlopokat.
203... 204... 205
Egy teremhez értünk. A terem végében egy jégtrónon ült a fogva tartóm.
- Elmehetsz... - kiáltott rá a féregre - te pedig, gyere ide... - A lábaim elindultak maguktól... A trónon ülő személy nem volt ijesztő... Hosszú fehér haja beillett a környezetbe. Szemei vörösek voltak.
- Ki vagy te? - nyögtem...
- A nevem Kain... elég, ha ennyit tudsz... egyenlőre

Kezdődik...

A következő napok lassan teltek, csak azt vártuk, hogy a farkas felébredjen és elmondja amit tud.
- El kell mennem a közeli kórházba vérért, nincs kedved velem jönni? - kérdezte Mark.
- De, persze, mehetünk. - a kórház felé menet jutott eszembe, hogy nem voltunk kettesben mióta együtt laktunk.
- Mark én... tudod sajnálom, ahogy ez alakult...
- Még nincs veszve semmi. - mosolygott kacéran. Lefékezett odahajolt és a számra tapasztotta ajkait. Nyelve utat tört magának a számba... szenvedélyesebb volt mint bármikor előtte. Majd visszahúzódott az ülésébe és tovább hajtott...
- Megbeszéltük Matthewval, vállaljuk a kockázatot. Mind a ketten... veled akarunk lenni. És nem kényszeríthetjük, hogy válassz, nálunk... vagyis a vámpírok kultúrájában, ezzel nincs semmi... probléma. - az agyam kizárta az információáradatot... csak azt szűrtem le, hogy őket nem zavarja a poligámia... - szóval, csak rajtad áll, hogy ezt el tudod e fogadni... - könnyek szöktek a szemembe... undorítónak tartottam magam, de igen is ezt akartam...
- Gondolkoznom kell Mark... - bólintott... Az út többi részében csöndesen ültünk. Visszafelé azonban megállt az erdő szélén. Kiszálltunk. Karjai körém fonódtak, szája újra csókra hívogatott és én nem ellenkeztem.
A semmiből tűnt fel egy hatalmas fekete-lyuk. Csak a robbanásra emlékszem és, hogy valami kiragad Mark karjaiból. Mikor ránéztem... holtan feküdt... az autó motorháztetejére hajította a robbanás ereje... Elájultam...

A gonosz?

Rettenetesen fáradt voltam, nem tudom, mikor aludtam utoljára... A konyhapulton ültem, és azon gondolkoztam, hogy hogyan történik ennyi minden egyszerre az emberrel... Stephanie halkan hüppögött, Adam még mindig farkas alakban szuszogva aludt. Matt és Mark elvonultak valami titkos helyre, ugyanis kisütött a nap. Ebben a városban ez ritkán fordult elő, pláne télen, de most megtörtént. Nem ártott nekik a nap, a hiedelemmel ellentétben, de ilyenkor halandóvá váltak, arra a kis időre, és aludniuk kellett... elfáradt a szervezetük...
A kávéfőző kotyogni kezdett mellettem, odahajoltam lekapcsolni, rágyújtottam és Stephanie-t figyeltem.
- kérsz kávét? - mosolyogtam rá
- igen, azt hiszem, az most jól esne. - A farkas feje alá tett egy párnát, ő pedig felállt és mellém sétált. A kezébe adtam a bögrét.
- Kath, te hogy tudod ezt ilyen jól kezelni?
- én... Steph, én... boszorkány féleség vagyok... bár csak mostanában tudtam meg, de valószínűleg... ezért máshogy kezelem, mint te...
- remek... - éreztem a hangján, valamiféle csalódottságot. - mindenki különleges itt... mi ez a hely? Valami démon szálló?
- Steph, én nem akartam ilyen lenni, ahogy a fiúk sem jókedvükben választották ezt az életet... de egy biztos, oka van annak, hogy mind itt vagyunk...
- Mire gondolsz?
- Szerintem most már úgysem fogsz jobban meglepődni... de egy... Démon, valamiféle vámpír isten akar engem... elkapni
- úgy érted, megölni?
- Nem tudom... ő a gonosz... azt hiszem...

A tékozló...

Miután összepakoltam Stephanie cuccait, a kocsiban ültünk és pillanatok alatt otthon voltunk. Mark az ajtóban várt minket, az alvó Stephaniet az ölébe kapta és lefektette az egyik szobában...
- Tehát a srác egy vérfarkas... ez azért durva... - motyogta
Elnevettem magam...
- Vámpír vagy és egy vérfarkas létezése megdöbbent?
- Nem... az döbbentett meg, hogy a vérfarkas falkában él... ő pedig egyedül volt és egy lánnyal... a farkasfiú... szereti a barátnődet, mert ha nem így lenne, már rég megölte volna...
- Ez így van... - suttogta mögülem Stephanie... felébredt. - az igazság az, hogy tudtam róla, hogy valamit nem mond el nekem...ezért utánajártam... amikor te megjelentél - mutatott rám - irtó ideges lett... valami szagról beszélt és elmondta nekem, hogy a barátaid... vámpírok... és bántani fognak téged, ezért meg kell hogy védjük... aztán a moziból hazafelé összevesztünk... ingerült volt. Mikor ideértünk minden csodásan alakult... épp készültünk... - elpirult - de ő ... hirtelen átváltozott... nem volt ideje semmire, mert rögtön betörtél... nem tudom, hogy most mit gondoljak... ő egy kutya... - zokogott... sokkos állapotban volt...
- Ugyan megtámadta Matthew-t... - húztam fel a szemöldökömet... - de meg kell keresnünk...
- Téged akart megvédeni, azt gondolja, hogy veszélyben vagy... - motyogta Mark...
Hárman három kocsival indultunk neki... Stephanie otthon maradt, elaludt.
Matt fél óra múlva hívott...
- Kifogyott a benzinem... ments meg légyszi... - annyira nevetni kezdtem, hogy meg kellett állnom.
Mikor odaértem a kocsi mellett ácsorgott... Együtt mentünk tovább. Az erdő széléhez értünk amikor megláttam a bokorban a farkast... Kinyitottam a hátsó ajtót, és odaszóltam...
- Hé Adam... nem kell egy fuvar? - csak reméltem, hogy nem fog megenni... az állat felém fordult, Matt lassan kiszállt... elkezdett felénk rohanni, beugrott a hátsó ülésre és ott elaludt, vagy elájult, vagy nem tudom... Testét véres foltok borították... szőre koszos és tépett volt...
- szerintem megtámadták...- szólalt meg végül Mark... miután összeszedtük Adam-et... Matt becipelte. A kandalló elé fektette. Amikor Stephani megpillantotta elrohant, majd visszatért egy ronggyal és egy lavórral. Letisztította a farkast. Mikor elkészült az ölébe vette a hatalmas állat fejét és simogatta...

A döbbenet...

Napok teltek el, mióta elköltöztem... A ház hatalmas volt, el tudtam kerülni a két fút, de nem halogathattam a végtelenségig a döntést... valaminek történnie kell...
A tükör előtt álltam és bámultam magamat, egyszer csak valaki megszólalt mögöttem... de a tükörben nem láttam semmit...
- Mikor ettél utoljára? - kérdezte Matt...
- Nem tudom, nem vagyok éhes...
- Mi lenne, ha elvinnélek enni? - mosolygott rám.
- Rendben, csak átöltözök...
A szobában készülődtem. Nem öltöztem ki, csak felkaptam egy farmert és egy fekete trikót... a hajamat lazán összefogtam... és a tükörbe néztem... mint egy hulla, olyan fehér voltam.
Matt bekopogott...
- Mehetünk? - kérdezte az ajtó túloldaláról...
Kinyitottam az ajtót, ott állt... szívdöglesztő volt... haja tökéletesen belőve állt, fekete ing és fekete farmer volt rajta... zöld szemei villogtak...
- Menjünk - suttogtam, miután visszatért a levegő a tüdőmbe... mosolyogtam
A kocsiban feszülten ücsörögtem mellette, a helyzet nagyon furcsa volt... talán, ha akkor Mark nem jön haza... már rég együtt lennénk, de így, mind a kettőjüket egyformán szerettem és ez az állapot nem volt normális... megőrültem?
Az étteremben már nem voltunk olyan feszültek. Egymással szemben ültünk, csak én ettem...
Sokáig csak beszélgettünk, majd egyszer csak feszültséget és sötétséget éreztem... megborzongtam. A bejárat felé néztem és lefagytam. Matt észrevette és ő is odanézett... Az ajtón belépett Stephanie és Adam. Mosolyogva léptek oda hozzánk...
- Örülök, hogy találkoztunk, ha már így alakult, vacsi után nincs kedvetek velünk jönni moziba? - kérdezte Adam, közben Matt arcába bámult... aki nyájasan igent mondott a kicsit sem kedves invitálásra...
Így miután befejezte mindenki az evést, Matt kocsijával négyesben indultunk moziba...
- Arra gondoltam, hogy nézzük meg azt az új vámpíros filmet... a csajoknak biztos tetszene... - szólalt meg Adam Mattre nézve... a vámpír szót úgy kihangsúlyozta, hogy már biztos voltam benne, hogy valami sötétség van benne, valami természetfeletti...
A film után Stephanie és Adam eltűntek... Matt feldúltan húzott maga után, nem tudtam mi történt, de rettenetesen ideges volt. A kocsiban tövig nyomta a gázpedált, de nem hazafelé, hanem a kollégium irányába indult...
- Mi a baj?
Kérdezgettem, de nem válaszolt... amikor megállt kiszálltunk és egy velőtrázó sikolyt hallottam... rögtön elkezdtem rohanni a régi szobám felé... Stephanie az ágyon ült, a takaróval körbecsavarva meredten bámult egy pontra az ajtó mellé... és hebegett valamit... Matt az bejáratból üvöltött, hogy hívjam be, mert különben nem léphet be...
- Gyere be!!! - kiabáltam, majd egy hatalmas fekete farkast láttam kiugrani arról a helyről, ahová Steph mutogatott... egyenesen felém ugrott, de nem nekem, hanem a mögöttem érkező Mattre támadott... Ő lelökte magáról az állatot, aki hangos puffanással földet ért, majd kiugrott az ablakon, kitörve azt.
Stephanie az ágyon zokogott...
- Ez Adam volt ... - szipogta...

Adam

A következő napokban nem mentem vissza a kollégiumba. Az iskolában beteget jelentettem, Stephanie tudta nélkül hoztam el pár cuccomat. Nem túl sok volt amúgy sem...
- Költözöl? - jött egy hang mögülem. Egy fekete hosszú hajú fiú állt az ajtóban... Ahogy rá néztem... beleborzongtam. Rémisztő volt, és a sötétséget árasztott.
- Te meg ki vagy? - suttogtam...
- Stephanie barátnőd barátja vagyok. Nemrég jöttem a suliba, de még nem találkoztunk, mintha... nem is járnál ide.
- Értem. Kath vagyok. És igen költözöm... szóval, ha megengeded... - fogtam a bőröndömet és elmentem mellette...
- Amúgy Adam vagyok! - kiabált utánam...
A kocsiban ültem... nem tudtam elindulni még... a fejem szétrobbant a fájdalomtól, a kormányra hajoltam. Kopogásra ébredtem.
- Nyisd ki! - Stephanie arca nem volt barátságos...
- Szia... - másztam ki a kocsiból - én most, elköltözöm, egy időre...
- Igen, hallottam, Adammel is találkoztál... - mosolyogta el magát végre...
- Adam... igen... elég furcsa srác... de, örülök, ha boldog vagy vele...
- Kicsit furcsa... - nevetgélt.
Megnyugodtam, hogy barátnőm, boldog és most már tudja, hogy elköltözöm... nem kellett elszöknöm előle. De még volt mit megbeszélnünk...
- És hova költözöl?
- Én... ő... Mark és Matt házába... felajánlották, hogy lakjak ott...
- De nem úgy volt, hogy Mark elmegy? Vagy most Matt-el vagy? - kérdései közben a kezét tördelte... ideges volt...
- Nem én... csak odaköltözöm... nem tudom mi lesz. Mark hazajött, Matt is ott van, de... nem tudom mi lesz... - suttogtam... - mennem kell...
- Majd beszéljünk - láttam az arcán, hogy valami furcsa történik...
- Baj van? - méregettem... - valami nem stimmel...
- Nem, minden rendben... menj csak...
A házig hajtottam a kocsival... de ott újra a kormányra dőlve pihentem... a gondolataim csak úgy cikáztak...

visszatérés...

A konyhapultról a kanapéra kerültünk. Matt épp fölém hajolt, amikor koppanást hallottunk a tetőablakon...
- Jaj ne... - lemászott rólam. Kinyitotta az ablakot. mire berepült egy fehér madár. Valami ragadozómadár. A földre szállt. Ott hirtelen pukkant egyet és a helyén ott állt Mark. A szemem kikerekedett...
- Miattam ne zavartassátok magatokat...
- Mark én... beszélhetünk? - kérdeztem... - négyszemközt... - néztem Mattre.
- Rendben... - Matt fekete hollóvá vált és kirepült ott, ahol testvére előzőleg be...
Még nem találtam szavakat...
- Mit szeretnél Kath? Én hagytalak el... szabad ember vagy...
- De én... szeretlek téged is... és... őt is. - hirtelen szánalmasnak éreztem magam...
Berohantam az egyik szobába és magamra zártam az ajtót. Kintről hangos ordibálás csapta meg a fülem, amitől rettentő ideges lettem...
Matt és Mark nem estek egymásnak, csak üvöltöttek, egészen addig, amíg éles sikoly törte meg a hangzavart... mindketten rohanni kezdtek az szoba felé. Mark berúgta az ajtót...
A szobában havazott és villámlott egyszerre.... a lány az ágy közepén ült. Egy párna felrobbant. a tollak a hóviharba keveredtek... a villanykörte következett... majd egy váza... sorra robbantak szét a tárgyak...
- Kath! Meg kell nyugodnod... - üvöltötte Mark - bemegyek...
Ahogy odaért a lány vállára tette a kezét, aki látszólag nem észlelte a környezetét addig. Abbamaradt a vihar... Kath, mintha most ébredt volna... körbenézett és zokogni kezdett... akár egy kisgyerek.
- Most már nincs mit tenni... engedni kell a vágyainknak... - suttogta Mark.
- Ti tudtátok, hogy ez lesz... igaz?
- Igen... tudtuk... de mi sem tehetünk ellene... - Matt lemondóan rázta a fejét...
A két fiú két oldalról ölelte a lányt, aki nem tudta, hogy mit tehetne...

Hogyan tovább?

- Ki kell próbálnom valamit...
A tenyeremet felfelé fordította, mintha piros pacsit akarna játszani.
- Ürítsd ki a fejed és csukd be a szemed...
- Ommmm - hülyéskedtem egy buddhistát utánozva...
- Ne hülyülj... - mosolygott rám, de azért elkacagta magát.
Szót fogadtam. próbáltam nem gondolni semmire.
- Nyisd ki. - utasított. A Marktól kapott rózsát tartotta előttem.
- Így nehéz nem gondolni semmire... - bosszankodtam
- gondolj arra, hogy megtartod a levegőben a rózsát.
- rendben - koncentráltam. A rózsa megmozdult, Matt elengedte... lebegett a levegőben.
- most gondolj a testvéremre... - mondta szomorkásan...
A rózsa körül hirtelen hópelyhek jelentek meg... spirál alakban körbeölelték a rózsát... Hirtelen Matt csókja jutott eszembe... ami olyan tökéletes volt... A rózsa megrázkódott. Lilás villámok vették körbe.
- Hoppá... elkalandoztál? - mosolygott rám Matthew.
Szégyelltem magam kicsit, elvörösödtem... a rózsa leesett én pedig Matthez kúsztam és rátapadtam a szájára. Az ölébe húzott... felállt velem az ágyról és hirtelen a kocsiban találtam magam. A hó esett, amíg mi végighajtottunk a városon... A családi ház hatalmas volt. Matt az ölébe vett és bevitt. Bent a konyhában a pultra ültetett és tovább csókolt. Már nem állította meg a testvére iránt érzett tisztelet... vagy bármi is volt az...