minden jó, ha jó... de soha nem lesz vége...

Kézen fogva sétáltunk az iskolában...
- az évzáró most kezdődik... elkésünk... - sikította Stephanie, miközben Jake derekát ölelve próbáltak meg a terem felé szaladni... mosolyogtam...
- Ezek soha nem lesznek normálisabbak... - suttogtam Maxim fülébe... - szeretlek...
Válaszul megállt és átölelt... Belefúrtam a fejem a mellkasába, de ő felemelt és megcsókolt... szenvedélyesen... talán, ha nem ő tartott volna még el is esnék... szédítő... magamba szívtam az illatát... tökéletes...
A terembe érve mindenki minket nézett... megszoktam... Max tökéletessége elvarázsolt minden lányt... mosolyogtam... pont olyan mint amikor Mark először belépett a terembe... de most vége az iskolának...
Az évzáró hamar lezajlott... Négyen álltunk szomorúan két sír fölött... Chase és Adam nem élték túl a harcot... feláldozták magukat értem, és én ezért örökké hálás leszek...
Max a karjaiban tartott. Az ágy szélén ült az ölében velem... A csomagjaink útra készen... Steph és Jake már birtokba vették a házat... ők maradnak...
A hajába túrtam miközben megcsókolt...
A repülőn ülve alig vártam, hogy odaérjünk... Los Angeles... pont két vámpírnak való hely...
Az új ház fantasztikus... Tele hatalmas üvegekkel, fehér bútorral és gyönyörű kilátással... és rengeteg lehetőséggel... Mikor megérkeztünk Max a karjaiba kapott és bevitt... mint a friss házasok... gyönyörű volt az egész...
Bár Max karjaiban mindegy volt hol vagyok... boldog voltam...
Várt ránk az örök élet... talán tényleg soha nem lesz vége...
Csak egy dolgot sajnálok... hogy te nem érhetted meg a boldogságomat... Chase... te voltál a legjobb barát... köszönöm neked, hogy mellettem álltál, most már tudom, nélküled meghaltam volna... te mentettél meg a haláltól...

 - (Soha nem lesz) Vége - 

Kain...

A cseppek lassan a padlóra értek vörösre színezve azt... a fürdőben térdeltem... a fejem a padlón koppantén vertem bele... Mark az ajtón kopogott...
- Kath, ha nem engedsz be, betöröm az ajtót és megint hívhatjuk a szerelőt... - hallottam, hogy kétségbeesett...
Kiderítették, hogy mi a különbség vámpír és vámpír között... Akit egy ősi vámpír megharap... az örökké az ősi vámpír fogságában lesz szellemileg... Tehát ha Kain hív, én pattanok.
Az első gondolatom az volt, hogy mi lesz, ha a fiúk ellen fordít... továbbá kiderült, hogy a hatalmam szinte végtelen... csak még nem tudok bánni vele...
- Meg kell próbálnod... de ha bezárkózol... akkor nem fog menni - Mark folyamatosan edzés alatt tartott... hogy el tudjam zárni az elmémet Kain ellen... Kiborított... Nem tudom hogy jött de új szokásom lett, hogy bezárkóztam a fürdőbe amikor megbántott... ez elég gyakran fordult elő...
Matt az ablak előtt állt...
- Nyisd ki... - kiabált be... Nem figyeltem rá... a mostani kirohanásom volt eddig a legdurvább... Szerettem őket mindennél jobban, de most, hogy ellenük fordíthat valaki az agyamban, próbáltam kizárni Kaint a fejemből... napok óta éreztem, hogy közeledik és próbálkozik... de nem mondtam el senkinek... Most láttam magam előtt Kain szemén át a világot... néha erősebb voltam mint ő... nem tudott kizárni az agyából... A fejem majd szét robbant, a vércseppek már áztatták a padlót... üvöltöttem egyet fájdalmamban, de visszaerőltettem magam Kain agyába...
Valami ami gyors... vonat... valami... RECCSS... betört az ablak... elvesztettem a kapcsolatot.
Matt kinyitotta az ajtót, és elkezdett vetkőztetni... A karjaiba kapott és beállt velem a zuhany alá. Nadrágját nem volt ideje levenni ezért csöpögött belőle a víz... Mark is belépett és maga felé fordítva ölelt... csupasz felsőtestén lassan folyt le a könnyeim által vörösre festett víz, ahogy a mellkasának döntöttem a fejem... Mindketten öleltek...
Mikor megnyugodtam a konyhapulton ülve dohányoztam egy tasak vérrel a kezemben...
- El kell mennünk... - suttogtam Marknak... -  Kain idejön... éreztem...
- Te belemásztál a fejébe? - döbbent le - Normális vagy?
- Ő kezdte - árultam el magam... - már pár napja.... érzem a jelenlétét...
Mark nem tudta eldönteni, hogy féljen vagy őrjöngjön... végül próbált higgadt maradni és a kék szempárba fúrta saját tekintetét...
- Mennyi időnk van? - szerelme szeme megint megtelt vércseppekkel...
- Nem tudom... azt hiszem valami vonaton van... - lefolyt egy csepp vékony csíkot hagyva a lány arcán... odahajolt és lecsókolta... aztán a száját... annyira szép volt... de amióta a farkasok elmentek... borzasztó állapotban volt.
- Mit szólnál, ha Matthew elkísérne ma iskolába, én meg addig kiderítem, hogy merre lehet Kain... - Mark ritkán volt ilyen kedves velem... tudtam, hogy szeret és félt de ő ritkán mutatta ezt ki... Matt volt a szenvedélyesebb ő pedig az aki mindig aggódott... tökéletesen kiegészítették egymást...
- Jól hangzik - feleltem... pár napja elkezdtünk bejárni az iskolába, hogy ne legyen feltűnő, hogy ennyit hiányzunk...
Az iskolapadban ültem... hatalmas fájdalom járta át a testemet... összegörnyedve szűköltem a földön... Matt már mellettem is termett... Minden tekintet ránk szegeződött a teremben... Elindult velem a gyengélkedő felé, de természetesen visszafordult a kocsiig vitt... Éles fájdalom szúrt a fejembe, ahogy elhaladtunk két srác mellett... Jake volt az egyik... bármikor felismerném... De a másik... Talán Kain... nem ismertem fel, rövid hajú, de hasonló karakterű... nem tudom...
Félig ájultan mutattam felé, de Matt nem vette észre az igyekezetemet...
Az ágyon feküdtem... Mark ébresztgetett...

Fogságban

Egy hatalmas féreg nézett velem szembe, amikor magamhoz tértem... A falhoz lapultam ijedtemben, de a lény észrevette a mozgást. megrázkódott, felém indult... behunytam a szemem és megpróbáltam felemelni, ahogy a rózsát, de nem ment... a varázslat nem működött.
A barlang amiben voltunk egy hatalmas jégmezőnek tűnt, jég oszlopokkal... a féreg előttem ágaskodott, majd egy hangos pukkanással átváltozott emberré... Egy nyurga srác állt előttem. kaján vigyorral a fején.
- Kathleen... örülök, hogy magadhoz tértél... gyere kérlek... a nagyúr látni akar.
- Hogy hívnak?
- Jake vagyok a féreg... - vihogott maga elé... miközben elindult engem maga után húzva.
- Remek... - a kezemen feszült a kötél, amivel összekötötték
Menet közben számoltam a jégoszlopokat.
203... 204... 205
Egy teremhez értünk. A terem végében egy jégtrónon ült a fogva tartóm.
- Elmehetsz... - kiáltott rá a féregre - te pedig, gyere ide... - A lábaim elindultak maguktól... A trónon ülő személy nem volt ijesztő... Hosszú fehér haja beillett a környezetbe. Szemei vörösek voltak.
- Ki vagy te? - nyögtem...
- A nevem Kain... elég, ha ennyit tudsz... egyenlőre

A gonosz?

Rettenetesen fáradt voltam, nem tudom, mikor aludtam utoljára... A konyhapulton ültem, és azon gondolkoztam, hogy hogyan történik ennyi minden egyszerre az emberrel... Stephanie halkan hüppögött, Adam még mindig farkas alakban szuszogva aludt. Matt és Mark elvonultak valami titkos helyre, ugyanis kisütött a nap. Ebben a városban ez ritkán fordult elő, pláne télen, de most megtörtént. Nem ártott nekik a nap, a hiedelemmel ellentétben, de ilyenkor halandóvá váltak, arra a kis időre, és aludniuk kellett... elfáradt a szervezetük...
A kávéfőző kotyogni kezdett mellettem, odahajoltam lekapcsolni, rágyújtottam és Stephanie-t figyeltem.
- kérsz kávét? - mosolyogtam rá
- igen, azt hiszem, az most jól esne. - A farkas feje alá tett egy párnát, ő pedig felállt és mellém sétált. A kezébe adtam a bögrét.
- Kath, te hogy tudod ezt ilyen jól kezelni?
- én... Steph, én... boszorkány féleség vagyok... bár csak mostanában tudtam meg, de valószínűleg... ezért máshogy kezelem, mint te...
- remek... - éreztem a hangján, valamiféle csalódottságot. - mindenki különleges itt... mi ez a hely? Valami démon szálló?
- Steph, én nem akartam ilyen lenni, ahogy a fiúk sem jókedvükben választották ezt az életet... de egy biztos, oka van annak, hogy mind itt vagyunk...
- Mire gondolsz?
- Szerintem most már úgysem fogsz jobban meglepődni... de egy... Démon, valamiféle vámpír isten akar engem... elkapni
- úgy érted, megölni?
- Nem tudom... ő a gonosz... azt hiszem...

A tékozló...

Miután összepakoltam Stephanie cuccait, a kocsiban ültünk és pillanatok alatt otthon voltunk. Mark az ajtóban várt minket, az alvó Stephaniet az ölébe kapta és lefektette az egyik szobában...
- Tehát a srác egy vérfarkas... ez azért durva... - motyogta
Elnevettem magam...
- Vámpír vagy és egy vérfarkas létezése megdöbbent?
- Nem... az döbbentett meg, hogy a vérfarkas falkában él... ő pedig egyedül volt és egy lánnyal... a farkasfiú... szereti a barátnődet, mert ha nem így lenne, már rég megölte volna...
- Ez így van... - suttogta mögülem Stephanie... felébredt. - az igazság az, hogy tudtam róla, hogy valamit nem mond el nekem...ezért utánajártam... amikor te megjelentél - mutatott rám - irtó ideges lett... valami szagról beszélt és elmondta nekem, hogy a barátaid... vámpírok... és bántani fognak téged, ezért meg kell hogy védjük... aztán a moziból hazafelé összevesztünk... ingerült volt. Mikor ideértünk minden csodásan alakult... épp készültünk... - elpirult - de ő ... hirtelen átváltozott... nem volt ideje semmire, mert rögtön betörtél... nem tudom, hogy most mit gondoljak... ő egy kutya... - zokogott... sokkos állapotban volt...
- Ugyan megtámadta Matthew-t... - húztam fel a szemöldökömet... - de meg kell keresnünk...
- Téged akart megvédeni, azt gondolja, hogy veszélyben vagy... - motyogta Mark...
Hárman három kocsival indultunk neki... Stephanie otthon maradt, elaludt.
Matt fél óra múlva hívott...
- Kifogyott a benzinem... ments meg légyszi... - annyira nevetni kezdtem, hogy meg kellett állnom.
Mikor odaértem a kocsi mellett ácsorgott... Együtt mentünk tovább. Az erdő széléhez értünk amikor megláttam a bokorban a farkast... Kinyitottam a hátsó ajtót, és odaszóltam...
- Hé Adam... nem kell egy fuvar? - csak reméltem, hogy nem fog megenni... az állat felém fordult, Matt lassan kiszállt... elkezdett felénk rohanni, beugrott a hátsó ülésre és ott elaludt, vagy elájult, vagy nem tudom... Testét véres foltok borították... szőre koszos és tépett volt...
- szerintem megtámadták...- szólalt meg végül Mark... miután összeszedtük Adam-et... Matt becipelte. A kandalló elé fektette. Amikor Stephani megpillantotta elrohant, majd visszatért egy ronggyal és egy lavórral. Letisztította a farkast. Mikor elkészült az ölébe vette a hatalmas állat fejét és simogatta...

A döbbenet...

Napok teltek el, mióta elköltöztem... A ház hatalmas volt, el tudtam kerülni a két fút, de nem halogathattam a végtelenségig a döntést... valaminek történnie kell...
A tükör előtt álltam és bámultam magamat, egyszer csak valaki megszólalt mögöttem... de a tükörben nem láttam semmit...
- Mikor ettél utoljára? - kérdezte Matt...
- Nem tudom, nem vagyok éhes...
- Mi lenne, ha elvinnélek enni? - mosolygott rám.
- Rendben, csak átöltözök...
A szobában készülődtem. Nem öltöztem ki, csak felkaptam egy farmert és egy fekete trikót... a hajamat lazán összefogtam... és a tükörbe néztem... mint egy hulla, olyan fehér voltam.
Matt bekopogott...
- Mehetünk? - kérdezte az ajtó túloldaláról...
Kinyitottam az ajtót, ott állt... szívdöglesztő volt... haja tökéletesen belőve állt, fekete ing és fekete farmer volt rajta... zöld szemei villogtak...
- Menjünk - suttogtam, miután visszatért a levegő a tüdőmbe... mosolyogtam
A kocsiban feszülten ücsörögtem mellette, a helyzet nagyon furcsa volt... talán, ha akkor Mark nem jön haza... már rég együtt lennénk, de így, mind a kettőjüket egyformán szerettem és ez az állapot nem volt normális... megőrültem?
Az étteremben már nem voltunk olyan feszültek. Egymással szemben ültünk, csak én ettem...
Sokáig csak beszélgettünk, majd egyszer csak feszültséget és sötétséget éreztem... megborzongtam. A bejárat felé néztem és lefagytam. Matt észrevette és ő is odanézett... Az ajtón belépett Stephanie és Adam. Mosolyogva léptek oda hozzánk...
- Örülök, hogy találkoztunk, ha már így alakult, vacsi után nincs kedvetek velünk jönni moziba? - kérdezte Adam, közben Matt arcába bámult... aki nyájasan igent mondott a kicsit sem kedves invitálásra...
Így miután befejezte mindenki az evést, Matt kocsijával négyesben indultunk moziba...
- Arra gondoltam, hogy nézzük meg azt az új vámpíros filmet... a csajoknak biztos tetszene... - szólalt meg Adam Mattre nézve... a vámpír szót úgy kihangsúlyozta, hogy már biztos voltam benne, hogy valami sötétség van benne, valami természetfeletti...
A film után Stephanie és Adam eltűntek... Matt feldúltan húzott maga után, nem tudtam mi történt, de rettenetesen ideges volt. A kocsiban tövig nyomta a gázpedált, de nem hazafelé, hanem a kollégium irányába indult...
- Mi a baj?
Kérdezgettem, de nem válaszolt... amikor megállt kiszálltunk és egy velőtrázó sikolyt hallottam... rögtön elkezdtem rohanni a régi szobám felé... Stephanie az ágyon ült, a takaróval körbecsavarva meredten bámult egy pontra az ajtó mellé... és hebegett valamit... Matt az bejáratból üvöltött, hogy hívjam be, mert különben nem léphet be...
- Gyere be!!! - kiabáltam, majd egy hatalmas fekete farkast láttam kiugrani arról a helyről, ahová Steph mutogatott... egyenesen felém ugrott, de nem nekem, hanem a mögöttem érkező Mattre támadott... Ő lelökte magáról az állatot, aki hangos puffanással földet ért, majd kiugrott az ablakon, kitörve azt.
Stephanie az ágyon zokogott...
- Ez Adam volt ... - szipogta...