A háborús hős...

A döntésem szerencsés volt... Kain döbbenten állt előttem...
- Akkor legyen... essünk túl... ezen... - mutattam a ruhára...- inkább én mint ők...- vércseppek folytak az arcomon... most éreztem ezt először sírásnak... fájt a szívem...
- Milyen megható a feláldozásod... ne sírj Kathleen... még várunk... én élvezem a harcot, a hercegeiddel. - nevetett ... közben egyik ujjával letörölt egy cseppet az arcomról és lenyalta azt... - milyen finom...
Közelebb hajolt, éreztem, hogy belém harap, de ezúttal, csak táplálkozott... rossz volt, mintha megrontott volna...
A fejem sajgott, szédültem... és elájultam...
Mikor magamhoz tértem ismerős helyen voltam. A jégbarlang fogságában... a falból lógó láncok jégből voltak, akár csak a karomon lévő bilincs... a láncok fogva tartottak... nem volt tervem... ezúttal... ötletem sem volt. Jake, Chase és Stephanie szintén ott feküdtek láncokkal... Adam állt az ajtóban... szinte éreztem a szagot, a halál szagát... már nem élt, csak egy életre keltett test volt...
Felültem... hol lehet Matt és Mark? Már a legrosszabbra gondoltam...
Napok teltek el és én nem éreztem semmit... csak ürességet... Chase és Jake közben magukhoz tértek, de nem szóltam hozzájuk... nem válaszoltam, képtelen voltam... elvesztettem őket... és ez csakis az én hibám...
A fejemet a térdeimen pihentettem... Vér folyt végig a bőrömön...
Egy hang szólalt meg a fejemben... - Itt az idő - Kain volt... Adam azonnal felém lépett, mire az addig alvó Stephanie leszakítva láncait támadásba lendült... szerelme testét marcangolta...
- Fuss Kath ... - nézett rám Jake... - keresd meg őket...
Eltörtem a láncot - addig mozdulni sem bírtam - és rohanni kezdtem... emlékeztem az oszlopok számára... 200... 201... 202...
Megálltam... Kain hangját hallottam, beszélt valakihez...
- meg fogtok halni, én nem bánom... akár mind a ketten... elterveztem...végignézitek ahogy elveszem Kath erejét... utána odadobom nektek... és éhségetek majd elborítja az agyatokat... meg fogjátok ölni.... aztán egymást gyilkoljátok majd meg....
A számra tapasztotta a kezét valaki... odanéztem, Chase volt az...
- Mentsük meg a hercegeidet... - nézett rám régi barátként... bólintottam... a kezem remegett, de éreztem, hogy a terembe lépve visszatér az erőm... Tekintetemet Kain halántékába vájtam és egy jeges, villámgömböt hajítottam felé... talált... Mark és Matt döbbenten néztek... fejjel lefelé lógtak összekötözve a plafonról... Chase Kain felé rohant és rávetette magát... harapásai legyengítették Kaint, de ez nem volt elég... levetette magáról... a fiú hangos puffanással érkezett a falnak... nem állt fel többé... halott volt...
A következő támadás engem ért... Kain előttem állt kezeit a torkomon tartva... éreztem hogy eltöri a nyakamat... a gerincem mentén elzsibbadt a testem. A két vámpír lógva őrjöngött... nem veszíthettek el... Fény... mintha az egész barlangot átjárná a fény...
Talán meghaltam...

Kain...

A cseppek lassan a padlóra értek vörösre színezve azt... a fürdőben térdeltem... a fejem a padlón koppantén vertem bele... Mark az ajtón kopogott...
- Kath, ha nem engedsz be, betöröm az ajtót és megint hívhatjuk a szerelőt... - hallottam, hogy kétségbeesett...
Kiderítették, hogy mi a különbség vámpír és vámpír között... Akit egy ősi vámpír megharap... az örökké az ősi vámpír fogságában lesz szellemileg... Tehát ha Kain hív, én pattanok.
Az első gondolatom az volt, hogy mi lesz, ha a fiúk ellen fordít... továbbá kiderült, hogy a hatalmam szinte végtelen... csak még nem tudok bánni vele...
- Meg kell próbálnod... de ha bezárkózol... akkor nem fog menni - Mark folyamatosan edzés alatt tartott... hogy el tudjam zárni az elmémet Kain ellen... Kiborított... Nem tudom hogy jött de új szokásom lett, hogy bezárkóztam a fürdőbe amikor megbántott... ez elég gyakran fordult elő...
Matt az ablak előtt állt...
- Nyisd ki... - kiabált be... Nem figyeltem rá... a mostani kirohanásom volt eddig a legdurvább... Szerettem őket mindennél jobban, de most, hogy ellenük fordíthat valaki az agyamban, próbáltam kizárni Kaint a fejemből... napok óta éreztem, hogy közeledik és próbálkozik... de nem mondtam el senkinek... Most láttam magam előtt Kain szemén át a világot... néha erősebb voltam mint ő... nem tudott kizárni az agyából... A fejem majd szét robbant, a vércseppek már áztatták a padlót... üvöltöttem egyet fájdalmamban, de visszaerőltettem magam Kain agyába...
Valami ami gyors... vonat... valami... RECCSS... betört az ablak... elvesztettem a kapcsolatot.
Matt kinyitotta az ajtót, és elkezdett vetkőztetni... A karjaiba kapott és beállt velem a zuhany alá. Nadrágját nem volt ideje levenni ezért csöpögött belőle a víz... Mark is belépett és maga felé fordítva ölelt... csupasz felsőtestén lassan folyt le a könnyeim által vörösre festett víz, ahogy a mellkasának döntöttem a fejem... Mindketten öleltek...
Mikor megnyugodtam a konyhapulton ülve dohányoztam egy tasak vérrel a kezemben...
- El kell mennünk... - suttogtam Marknak... -  Kain idejön... éreztem...
- Te belemásztál a fejébe? - döbbent le - Normális vagy?
- Ő kezdte - árultam el magam... - már pár napja.... érzem a jelenlétét...
Mark nem tudta eldönteni, hogy féljen vagy őrjöngjön... végül próbált higgadt maradni és a kék szempárba fúrta saját tekintetét...
- Mennyi időnk van? - szerelme szeme megint megtelt vércseppekkel...
- Nem tudom... azt hiszem valami vonaton van... - lefolyt egy csepp vékony csíkot hagyva a lány arcán... odahajolt és lecsókolta... aztán a száját... annyira szép volt... de amióta a farkasok elmentek... borzasztó állapotban volt.
- Mit szólnál, ha Matthew elkísérne ma iskolába, én meg addig kiderítem, hogy merre lehet Kain... - Mark ritkán volt ilyen kedves velem... tudtam, hogy szeret és félt de ő ritkán mutatta ezt ki... Matt volt a szenvedélyesebb ő pedig az aki mindig aggódott... tökéletesen kiegészítették egymást...
- Jól hangzik - feleltem... pár napja elkezdtünk bejárni az iskolába, hogy ne legyen feltűnő, hogy ennyit hiányzunk...
Az iskolapadban ültem... hatalmas fájdalom járta át a testemet... összegörnyedve szűköltem a földön... Matt már mellettem is termett... Minden tekintet ránk szegeződött a teremben... Elindult velem a gyengélkedő felé, de természetesen visszafordult a kocsiig vitt... Éles fájdalom szúrt a fejembe, ahogy elhaladtunk két srác mellett... Jake volt az egyik... bármikor felismerném... De a másik... Talán Kain... nem ismertem fel, rövid hajú, de hasonló karakterű... nem tudom...
Félig ájultan mutattam felé, de Matt nem vette észre az igyekezetemet...
Az ágyon feküdtem... Mark ébresztgetett...