Van élet a halál után?

Nem, nem halhattam meg... hallottam egy új hangot... Kain könyörgését... az életéért... és valami földöntúli, gyönyörű hangot... amit addig soha... Megpróbáltam kinyitni a szememet, de nem ment...
Karok ölelnek... hosszan... Valaki felemel... Stephanie zokogását hallom és Jake nyugtató szavait...
Puhaságban fekszem... de a karok továbbra sem eresztenek... a hang... a csodás hang ölelget... látni akarom...
Mindkét hercegem illatát éreztem, de most valahogy más volt... a halállal keveredett...
Halott vagyok? Nem... nem lehet... még látnom kell...
- Kain halott - hallottam a földöntúli hangot... - de Kath nem tér magához...
- Talán vérre lenne szüksége... - hallottam Stephanie-t ... - Max... ugye, magához fog térni?
Max... hát így hívják... Segítsééég... üvöltöttem bezárva a saját testem fogságába...
- igen... csak lassan nagyon súlyosak a sérülései és most nagyon nehezen gyógyul...
Mintha Mark okoskodna... de ők vajon hol lehetnek... remélem nem... éreztem hogy melegség folyik az arcomon...
Vér... sírtam...
- Max... nézd! - Steph forró ujja az arcomhoz ért... éreztem... szóval tényleg nem fogok meghalni...
Próbáltam mozogni, de nem ment...
még nagyon sokáig nem... A hangokat sokszor hallottam, Stephanie jött Jake-el... Aztán az ismeretlen ismerős... Maxim...
De a hercegeim nem...

Új tudás...

A szeme visszanyerte eredeti állapotát... végre láttam, de nem hittem a szememnek. Újra a házban voltunk, ahol Kain lakott. Adam állt előttem teljes életnagyságban, egy vértasakkal a kezében. Elvettem tőle, de közben figyeltem minden mozdulatát... egy halott áll előttem...
- Csak nem megdöbbentél Kathleen? - kérdezte Kain mögöttem cinikus nevetéssel...
- kicsit... - de te is megfogsz... gondoltam és már neki is álltam keresni a kapcsolatot Markkal és Mattel... óvatosnak kell lennem, nehogy Kain gyanút fogjon.
Amíg a vért ittam alaposan felmértem a terepet... nem jött válasz, nem értem el egyik hercegemet sem... Egy új esküvői ruhán akadt meg a szemem... ez már beteges...
- Nos, Adam... kérlek kísérd a vendégemet a szobájába... és öltözzön át.
- Ahogy akarod...
A fiú karon ragadott, megfogta a ruhát és az emeletre kezdett tuszkolni.
- Adam, térj magadhoz... - próbálkoztam, miközben elfordulni sem volt hajlandó, amíg öltöztem.... - mit tett veled Kain?
- Felkeltett... és vezet engem... ő a mesterem....
- És Stephanie? - meredtem rá...
- nem tudom miről beszélsz... nem ismerek semmilyen Stephaniet... - gombócot éreztem a torkomban és legszívesebben felpofoztam volna... Felvettem a hülye ruhát...
- szép vagy - hallottam Kain hanjgát....
- hát megköszönném, de mit sem számít nekem a véleményed... gyűlöllek... nem tudom mit akarsz pontosan... de legyünk túl rajta... mert különben itt helyben megöllek... - villantottam rá szemeimet... de csak gonosz mosolyra húzódott a szája...
Lefagyott egy pillanatra, amikor kerekek csikorgását lehetett hallani...
- Itt vagyunk - hallottam a fejemben Mark hangját... megnyugtatott...
- Hát nem érted? Nem menekülhetsz... amíg egyikük él, nem lesz vége... - vihogott Kain miközben egy fekete lyukban köddé vált... Adam pedig holtan esett össze... ismét...
Kain mondata még a fejemben visszhangzott és az utolsó pillanatban... beléptem utána a záródó lyukba...

Harc az erőmért...

Eltelt pár hét... Chase és Matt szabályosan kerülték egymást... Mark viszont próbált neki segíteni, hogy megismerje új önmagát. Stephanie és Jake együtt voltak minden percben, tervet készítettek, Kain elpusztítására, de szerintem ez csak egy ürügy volt, hogy együtt lehessenek... Furcsa páros... egy farkaslány és egy félszemű kukac... elmosolyodtam a gondolatomon...
... Fáradt voltam, sütött a nap, de nem tudtam aludni... én nem változtam halandóvá... csak elfáradtam... A három fiú lent aludt... Matt a kanapén, Mark az ágyon Chase pedig összegömbölyödve egy fotelben... nem rosszabb mint a matraca volt otthon...
Ahogy néztem őket elmosolyodtam... mind miattam vannak itt, ha ugyan nem is ugyanazzal a szándékkal... Chase-el tisztáztunk minden korábbi dolgot... megegyeztünk... barátok vagyunk.
Matt morgott álmában... a gondolataiba másztam óvatosan... Chase és én... csak ezek és hasonló képek... Marknál is megpróbálkoztam... semmi... elzárta az elméjét... hószínű haja az arcába lógott... leültem mellé és kisöpörtem a szeméből... morgott valamit, ezért felálltam és a konyhába mentem... A pulton ülve dohányoztam, nem voltam sokat egyedül, de ilyenkor szerettem dohányozni... Nem történt robbanás, semmi... hangtalanul nyílt egy fekete lyuk, pontosan a lábam alatt... kinyúlt egy kéz és a lábamnál fogva átrántott... harmadszor...
Hangosan nyekkentem a padlón, de nem láttam hol vagyok... korom sötét volt.
- Megint együtt vagyunk - hallottam Kain hangját... zár kattant...
Mikor kicsit magamhoz tértem megpróbáltam használni a varázserőmet, hogy fényt gyújtsak... de hiába...
Lassan próbáltam kitapogatni a zár helyét... A falat hamar megtaláltam a fejemmel... de a zárnak nyoma sem volt... úgy éreztem több órája simogatom a hideg köveket... megint egy barlang rabja lennék?
Az erőm fogyóban volt... vérre lett volna szükségem...
A padlón feküdtem hanyatt, a szemem lassan megszokta a vakságot... Kain hangja térített magamhoz...
- Nem vagy szomjas? - kérdezte meglepő kedvességgel...
- de... - nyögtem... Éreztem, ahogy a karom körül kötelek fonódnak össze, majd egy rántással talpra állított fogva tartóm...
Maga után húzott nem láttam semmit... mindenütt sötétség volt, kivéve egy pontot a távolban... arra felé haladtunk...
Mikor kiértünk a fény majdnem ténylegesen megvakított...