az igazság... (1)

Idegességemben majd szét robbantam... mikor sikerült kinyitnom a szememet... nem volt ott senki. A lakás néma... elmentek...
A fürdőben álltam... a tükörben nem láttam magamat... nem tudtam mi történt... Beálltam a zuhany alá... a lábaim alig bírták... lerogytam... csak a két hercegem járt a fejemben ... mindenütt éreztem őket... az illatukat, a halál szagával keveredve...
A víz folyt rám... a hajamból fekete víz folyt... minden végtagom zúzódásokkal teli és rettenetesen fáj a gerincem, de éreztem, hogy gyógyulok...
Nem tudom mennyi ideje lehettem ott, amikor meghallottam Stephanie hangját...
- Kath!
- Itt vagyok... - suttogtam... a farkaslány fülei azonban remekül működtek... azonnal benyitott és ruhástul ölelt miközben ömlött rá a víz...
- Már azt hittem... soha nem térsz magadhoz...
- Igen én is ... bocs - takarta el a maradék szemét Jake...
Meredten néztem magam elé... hát tényleg nincsenek itt... Mark és Matt... eltűntek... Stephanie segített felöltözni, és közben végig vészjóslóan mosolygott...
- Hatalmas meglepetésünk van... - vihogott Jake...
- De nem mondhatunk semmit... - csitította Steph, miközben egy pulóverbe csúsztatta a karjaimat... sziszegtem a fájdalomtól, de nem érdekelt... semmi... a meglepetés sem...
De nem mertem megkérdezni, hogy mi történt... még nem...
- Jake, Steph átveszem a terepet... - hallottam a hangot... Max hangját... Nem mertem rá nézni...

Stephanie...

Ideges volt, láttam rajta a konyhapulton ülve dohányoztam, a tüdőmnek már mindegy... Stephanie fel alá járkált, mint egy őrült...
- Mi van már... - topogott... kedvem támadt beleharapni, de visszafogtam magam.
- elmondják Adam-nek, hogy mit kell tennie... - sziszegtem a fogaim között, jó mélyen beleslukkoltam a cigibe, hogy ne érezzem Stephanie vérének illatát, majd elővettem egy zacskó vért, amit korábban a kórházból hoztak és magamba döntöttem... hideg... sebaj, megteszi....
- Te tudod, hogy mit kell tennie?
- Nem, elmondanám, de pont ezért... nem avattak be...
- Nem tudnál hallgatózni? - mutatott füleimre... - kérlek
- Megpróbálhatom...
Kizártam magamból mindent és erősen Mattre koncentráltam... tudtam, hogy az ő elméjébe könnyebb lesz beférkőznöm...
* - de bele is halhat... - hallottam Markot
- ez őt nem érdekli... - Adam elgyötörten nézett Mattre
- mondjuk el neki... és Kath! Tűnj a fejemből... - sziszegett Matt hirtelen... *
Idegesen nevetve néztem Steph-re
- Lebuktam...
Abban a pillanatban kinyílt az ajtó... mint valami ítélőbíróság úgy néztek ránk... Matt játékosan a fenekemre csapott...
- Ezért még kikapsz egyszer... - suttogta...
- Csak gyakoroltam... - adtam az ártatlant...
- Ha befejeztétek... - Mark megint olyan volt mint egy fagyott szobor...- Stephanie... megtaláltuk a megoldást, de nagyon veszélyes... Adam csak egy féle képpen tud átváltoztatni... Teliholdkor meg kell hogy karmoljon... halálos sebet ejtve rajtad..., aztán még élve el kell, hogy temessen... meglocsolva a földet saját vérével.... és reggelre vagy magadhoz térsz farkasként... vagy soha többé nem ébredsz fel... - az utolsó mondatot már suttogta...
- Nekem ez megéri... - Steph Adam kezét fogta.... - szeretlek...
- Én nem tudom, hogy képes leszek-e erre... - nyögte a fiú...
- Három nap múlva telihold lesz... - szólalt meg mellettem Matt... - addig van időtök felkészülni...
Stephanie és Adam a kandalló előtt töltötték az estét. Mindent átbeszéltek... és megszületett a döntés.
- Megteszem - suttogta szinte némán Adam...
Egymás karjaiba bújva ültek a tűznél... felkészülve az elkövetkező napokra.

A gonosz?

Rettenetesen fáradt voltam, nem tudom, mikor aludtam utoljára... A konyhapulton ültem, és azon gondolkoztam, hogy hogyan történik ennyi minden egyszerre az emberrel... Stephanie halkan hüppögött, Adam még mindig farkas alakban szuszogva aludt. Matt és Mark elvonultak valami titkos helyre, ugyanis kisütött a nap. Ebben a városban ez ritkán fordult elő, pláne télen, de most megtörtént. Nem ártott nekik a nap, a hiedelemmel ellentétben, de ilyenkor halandóvá váltak, arra a kis időre, és aludniuk kellett... elfáradt a szervezetük...
A kávéfőző kotyogni kezdett mellettem, odahajoltam lekapcsolni, rágyújtottam és Stephanie-t figyeltem.
- kérsz kávét? - mosolyogtam rá
- igen, azt hiszem, az most jól esne. - A farkas feje alá tett egy párnát, ő pedig felállt és mellém sétált. A kezébe adtam a bögrét.
- Kath, te hogy tudod ezt ilyen jól kezelni?
- én... Steph, én... boszorkány féleség vagyok... bár csak mostanában tudtam meg, de valószínűleg... ezért máshogy kezelem, mint te...
- remek... - éreztem a hangján, valamiféle csalódottságot. - mindenki különleges itt... mi ez a hely? Valami démon szálló?
- Steph, én nem akartam ilyen lenni, ahogy a fiúk sem jókedvükben választották ezt az életet... de egy biztos, oka van annak, hogy mind itt vagyunk...
- Mire gondolsz?
- Szerintem most már úgysem fogsz jobban meglepődni... de egy... Démon, valamiféle vámpír isten akar engem... elkapni
- úgy érted, megölni?
- Nem tudom... ő a gonosz... azt hiszem...

A tékozló...

Miután összepakoltam Stephanie cuccait, a kocsiban ültünk és pillanatok alatt otthon voltunk. Mark az ajtóban várt minket, az alvó Stephaniet az ölébe kapta és lefektette az egyik szobában...
- Tehát a srác egy vérfarkas... ez azért durva... - motyogta
Elnevettem magam...
- Vámpír vagy és egy vérfarkas létezése megdöbbent?
- Nem... az döbbentett meg, hogy a vérfarkas falkában él... ő pedig egyedül volt és egy lánnyal... a farkasfiú... szereti a barátnődet, mert ha nem így lenne, már rég megölte volna...
- Ez így van... - suttogta mögülem Stephanie... felébredt. - az igazság az, hogy tudtam róla, hogy valamit nem mond el nekem...ezért utánajártam... amikor te megjelentél - mutatott rám - irtó ideges lett... valami szagról beszélt és elmondta nekem, hogy a barátaid... vámpírok... és bántani fognak téged, ezért meg kell hogy védjük... aztán a moziból hazafelé összevesztünk... ingerült volt. Mikor ideértünk minden csodásan alakult... épp készültünk... - elpirult - de ő ... hirtelen átváltozott... nem volt ideje semmire, mert rögtön betörtél... nem tudom, hogy most mit gondoljak... ő egy kutya... - zokogott... sokkos állapotban volt...
- Ugyan megtámadta Matthew-t... - húztam fel a szemöldökömet... - de meg kell keresnünk...
- Téged akart megvédeni, azt gondolja, hogy veszélyben vagy... - motyogta Mark...
Hárman három kocsival indultunk neki... Stephanie otthon maradt, elaludt.
Matt fél óra múlva hívott...
- Kifogyott a benzinem... ments meg légyszi... - annyira nevetni kezdtem, hogy meg kellett állnom.
Mikor odaértem a kocsi mellett ácsorgott... Együtt mentünk tovább. Az erdő széléhez értünk amikor megláttam a bokorban a farkast... Kinyitottam a hátsó ajtót, és odaszóltam...
- Hé Adam... nem kell egy fuvar? - csak reméltem, hogy nem fog megenni... az állat felém fordult, Matt lassan kiszállt... elkezdett felénk rohanni, beugrott a hátsó ülésre és ott elaludt, vagy elájult, vagy nem tudom... Testét véres foltok borították... szőre koszos és tépett volt...
- szerintem megtámadták...- szólalt meg végül Mark... miután összeszedtük Adam-et... Matt becipelte. A kandalló elé fektette. Amikor Stephani megpillantotta elrohant, majd visszatért egy ronggyal és egy lavórral. Letisztította a farkast. Mikor elkészült az ölébe vette a hatalmas állat fejét és simogatta...

A döbbenet...

Napok teltek el, mióta elköltöztem... A ház hatalmas volt, el tudtam kerülni a két fút, de nem halogathattam a végtelenségig a döntést... valaminek történnie kell...
A tükör előtt álltam és bámultam magamat, egyszer csak valaki megszólalt mögöttem... de a tükörben nem láttam semmit...
- Mikor ettél utoljára? - kérdezte Matt...
- Nem tudom, nem vagyok éhes...
- Mi lenne, ha elvinnélek enni? - mosolygott rám.
- Rendben, csak átöltözök...
A szobában készülődtem. Nem öltöztem ki, csak felkaptam egy farmert és egy fekete trikót... a hajamat lazán összefogtam... és a tükörbe néztem... mint egy hulla, olyan fehér voltam.
Matt bekopogott...
- Mehetünk? - kérdezte az ajtó túloldaláról...
Kinyitottam az ajtót, ott állt... szívdöglesztő volt... haja tökéletesen belőve állt, fekete ing és fekete farmer volt rajta... zöld szemei villogtak...
- Menjünk - suttogtam, miután visszatért a levegő a tüdőmbe... mosolyogtam
A kocsiban feszülten ücsörögtem mellette, a helyzet nagyon furcsa volt... talán, ha akkor Mark nem jön haza... már rég együtt lennénk, de így, mind a kettőjüket egyformán szerettem és ez az állapot nem volt normális... megőrültem?
Az étteremben már nem voltunk olyan feszültek. Egymással szemben ültünk, csak én ettem...
Sokáig csak beszélgettünk, majd egyszer csak feszültséget és sötétséget éreztem... megborzongtam. A bejárat felé néztem és lefagytam. Matt észrevette és ő is odanézett... Az ajtón belépett Stephanie és Adam. Mosolyogva léptek oda hozzánk...
- Örülök, hogy találkoztunk, ha már így alakult, vacsi után nincs kedvetek velünk jönni moziba? - kérdezte Adam, közben Matt arcába bámult... aki nyájasan igent mondott a kicsit sem kedves invitálásra...
Így miután befejezte mindenki az evést, Matt kocsijával négyesben indultunk moziba...
- Arra gondoltam, hogy nézzük meg azt az új vámpíros filmet... a csajoknak biztos tetszene... - szólalt meg Adam Mattre nézve... a vámpír szót úgy kihangsúlyozta, hogy már biztos voltam benne, hogy valami sötétség van benne, valami természetfeletti...
A film után Stephanie és Adam eltűntek... Matt feldúltan húzott maga után, nem tudtam mi történt, de rettenetesen ideges volt. A kocsiban tövig nyomta a gázpedált, de nem hazafelé, hanem a kollégium irányába indult...
- Mi a baj?
Kérdezgettem, de nem válaszolt... amikor megállt kiszálltunk és egy velőtrázó sikolyt hallottam... rögtön elkezdtem rohanni a régi szobám felé... Stephanie az ágyon ült, a takaróval körbecsavarva meredten bámult egy pontra az ajtó mellé... és hebegett valamit... Matt az bejáratból üvöltött, hogy hívjam be, mert különben nem léphet be...
- Gyere be!!! - kiabáltam, majd egy hatalmas fekete farkast láttam kiugrani arról a helyről, ahová Steph mutogatott... egyenesen felém ugrott, de nem nekem, hanem a mögöttem érkező Mattre támadott... Ő lelökte magáról az állatot, aki hangos puffanással földet ért, majd kiugrott az ablakon, kitörve azt.
Stephanie az ágyon zokogott...
- Ez Adam volt ... - szipogta...

Adam

A következő napokban nem mentem vissza a kollégiumba. Az iskolában beteget jelentettem, Stephanie tudta nélkül hoztam el pár cuccomat. Nem túl sok volt amúgy sem...
- Költözöl? - jött egy hang mögülem. Egy fekete hosszú hajú fiú állt az ajtóban... Ahogy rá néztem... beleborzongtam. Rémisztő volt, és a sötétséget árasztott.
- Te meg ki vagy? - suttogtam...
- Stephanie barátnőd barátja vagyok. Nemrég jöttem a suliba, de még nem találkoztunk, mintha... nem is járnál ide.
- Értem. Kath vagyok. És igen költözöm... szóval, ha megengeded... - fogtam a bőröndömet és elmentem mellette...
- Amúgy Adam vagyok! - kiabált utánam...
A kocsiban ültem... nem tudtam elindulni még... a fejem szétrobbant a fájdalomtól, a kormányra hajoltam. Kopogásra ébredtem.
- Nyisd ki! - Stephanie arca nem volt barátságos...
- Szia... - másztam ki a kocsiból - én most, elköltözöm, egy időre...
- Igen, hallottam, Adammel is találkoztál... - mosolyogta el magát végre...
- Adam... igen... elég furcsa srác... de, örülök, ha boldog vagy vele...
- Kicsit furcsa... - nevetgélt.
Megnyugodtam, hogy barátnőm, boldog és most már tudja, hogy elköltözöm... nem kellett elszöknöm előle. De még volt mit megbeszélnünk...
- És hova költözöl?
- Én... ő... Mark és Matt házába... felajánlották, hogy lakjak ott...
- De nem úgy volt, hogy Mark elmegy? Vagy most Matt-el vagy? - kérdései közben a kezét tördelte... ideges volt...
- Nem én... csak odaköltözöm... nem tudom mi lesz. Mark hazajött, Matt is ott van, de... nem tudom mi lesz... - suttogtam... - mennem kell...
- Majd beszéljünk - láttam az arcán, hogy valami furcsa történik...
- Baj van? - méregettem... - valami nem stimmel...
- Nem, minden rendben... menj csak...
A házig hajtottam a kocsival... de ott újra a kormányra dőlve pihentem... a gondolataim csak úgy cikáztak...

visszatérés...

A konyhapultról a kanapéra kerültünk. Matt épp fölém hajolt, amikor koppanást hallottunk a tetőablakon...
- Jaj ne... - lemászott rólam. Kinyitotta az ablakot. mire berepült egy fehér madár. Valami ragadozómadár. A földre szállt. Ott hirtelen pukkant egyet és a helyén ott állt Mark. A szemem kikerekedett...
- Miattam ne zavartassátok magatokat...
- Mark én... beszélhetünk? - kérdeztem... - négyszemközt... - néztem Mattre.
- Rendben... - Matt fekete hollóvá vált és kirepült ott, ahol testvére előzőleg be...
Még nem találtam szavakat...
- Mit szeretnél Kath? Én hagytalak el... szabad ember vagy...
- De én... szeretlek téged is... és... őt is. - hirtelen szánalmasnak éreztem magam...
Berohantam az egyik szobába és magamra zártam az ajtót. Kintről hangos ordibálás csapta meg a fülem, amitől rettentő ideges lettem...
Matt és Mark nem estek egymásnak, csak üvöltöttek, egészen addig, amíg éles sikoly törte meg a hangzavart... mindketten rohanni kezdtek az szoba felé. Mark berúgta az ajtót...
A szobában havazott és villámlott egyszerre.... a lány az ágy közepén ült. Egy párna felrobbant. a tollak a hóviharba keveredtek... a villanykörte következett... majd egy váza... sorra robbantak szét a tárgyak...
- Kath! Meg kell nyugodnod... - üvöltötte Mark - bemegyek...
Ahogy odaért a lány vállára tette a kezét, aki látszólag nem észlelte a környezetét addig. Abbamaradt a vihar... Kath, mintha most ébredt volna... körbenézett és zokogni kezdett... akár egy kisgyerek.
- Most már nincs mit tenni... engedni kell a vágyainknak... - suttogta Mark.
- Ti tudtátok, hogy ez lesz... igaz?
- Igen... tudtuk... de mi sem tehetünk ellene... - Matt lemondóan rázta a fejét...
A két fiú két oldalról ölelte a lányt, aki nem tudta, hogy mit tehetne...

Hogyan tovább?

- Ki kell próbálnom valamit...
A tenyeremet felfelé fordította, mintha piros pacsit akarna játszani.
- Ürítsd ki a fejed és csukd be a szemed...
- Ommmm - hülyéskedtem egy buddhistát utánozva...
- Ne hülyülj... - mosolygott rám, de azért elkacagta magát.
Szót fogadtam. próbáltam nem gondolni semmire.
- Nyisd ki. - utasított. A Marktól kapott rózsát tartotta előttem.
- Így nehéz nem gondolni semmire... - bosszankodtam
- gondolj arra, hogy megtartod a levegőben a rózsát.
- rendben - koncentráltam. A rózsa megmozdult, Matt elengedte... lebegett a levegőben.
- most gondolj a testvéremre... - mondta szomorkásan...
A rózsa körül hirtelen hópelyhek jelentek meg... spirál alakban körbeölelték a rózsát... Hirtelen Matt csókja jutott eszembe... ami olyan tökéletes volt... A rózsa megrázkódott. Lilás villámok vették körbe.
- Hoppá... elkalandoztál? - mosolygott rám Matthew.
Szégyelltem magam kicsit, elvörösödtem... a rózsa leesett én pedig Matthez kúsztam és rátapadtam a szájára. Az ölébe húzott... felállt velem az ágyról és hirtelen a kocsiban találtam magam. A hó esett, amíg mi végighajtottunk a városon... A családi ház hatalmas volt. Matt az ölébe vett és bevitt. Bent a konyhában a pultra ültetett és tovább csókolt. Már nem állította meg a testvére iránt érzett tisztelet... vagy bármi is volt az...

Mi történt?

- 1718-ban történt minden. Az öcsémmel és a szüleimmel éltünk abban a házban, ahol most is élünk. Két idegen ember érkezett hozzánk egy nap, anyám nagyon jó lelkű volt ezért szállást adott nekik. Hát nem kellett volna. Kiderült, hogy a két idegen varázsló, akik az alvilágból is száműzött zombiszerű lények emberbőrben. Megmérgeztek minket a méreggel, ami vámpírrá tett minket, majd lemészárolták a szüleinket és a ház körül dolgozó szolgákat. Minket pedig otthagytak szenvedni, hagyták, hogy magunktól találjuk ki mi történt velünk.

- és mi lett? - a szemeim kikerekedtek a képtelen történteket hallva. Kíváncsi voltam a folytatásra. Közben az ölébe húzott és úgy folytatta.

- Évtizedeken át együtt éltünk, tomboltunk. Aztán meguntuk egymás társaságát. Döntöttem, elindultam világot látni és... nem is tudom, jó volt, de attól kezdve, ha Markkal egy helyre keveredtünk ott mindig valami katasztrófa történt. Ezért inkább...

- kerülitek egymást. - szerettem Markot, talán valahol mélyen, de amióta elment és beszélgettem Mattel, már tudtam, hogy legalább annyira vágyom rá is. Mintha kiegészítenék egymást és most hirtelen jéghideg ajkai és félelmetes fogai közeledtek felém. Nem ellenkeztem kicsit sem, sőt... ez a csók tökéletesre sikerült, nyelvemmel óvatosan kitapogattam borotvaéles fogait. Megborzongtam a jéghideg érintésektől. Hirtelen tudtam, hogy Mark ezért ment el.

Mielőtt azonban bármi meggondolatlan, elhamarkodott dolog történt volna Matt elengedett én pedig visszakucorodtam a párnámra.

- ezt nem lenne szabad. - sóhajtotta lemondóan

- sajnálom...

- nem, ez... Ez egy nagyon jó dolog lehetne csak hát Mark...

- tudom, de ő... itt hagyott... hát mégsem ezért ... - vontam le a következtetést félig helyesen.

- Is-is. A másik oka egy démon...

- már szinte meg sem lepődök... és ez a ... Démon... meg akar ölni engem?

- hát olyasmi. Ez a démon egy Vámpír Isten. Ő egy olyan lény, akit teremtettek, nem pedig megmérgezték. A harapásával és egy csepp mérgével is azonnal mindenható vámpírrá változtathat.

- és ez az Isten miért akar engem megölni?

- nem megölni akar.

- át akar változtatni? De miért?

- mert olyan hatalmad van, amiről nem is tudsz... különleges vagy.

- milyen hatalom?????

- olyan, amit nem hagyhatunk elveszni...