A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pár. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 15., szombat

minden jó, ha jó... de soha nem lesz vége...

Kézen fogva sétáltunk az iskolában...
- az évzáró most kezdődik... elkésünk... - sikította Stephanie, miközben Jake derekát ölelve próbáltak meg a terem felé szaladni... mosolyogtam...
- Ezek soha nem lesznek normálisabbak... - suttogtam Maxim fülébe... - szeretlek...
Válaszul megállt és átölelt... Belefúrtam a fejem a mellkasába, de ő felemelt és megcsókolt... szenvedélyesen... talán, ha nem ő tartott volna még el is esnék... szédítő... magamba szívtam az illatát... tökéletes...
A terembe érve mindenki minket nézett... megszoktam... Max tökéletessége elvarázsolt minden lányt... mosolyogtam... pont olyan mint amikor Mark először belépett a terembe... de most vége az iskolának...
Az évzáró hamar lezajlott... Négyen álltunk szomorúan két sír fölött... Chase és Adam nem élték túl a harcot... feláldozták magukat értem, és én ezért örökké hálás leszek...
Max a karjaiban tartott. Az ágy szélén ült az ölében velem... A csomagjaink útra készen... Steph és Jake már birtokba vették a házat... ők maradnak...
A hajába túrtam miközben megcsókolt...
A repülőn ülve alig vártam, hogy odaérjünk... Los Angeles... pont két vámpírnak való hely...
Az új ház fantasztikus... Tele hatalmas üvegekkel, fehér bútorral és gyönyörű kilátással... és rengeteg lehetőséggel... Mikor megérkeztünk Max a karjaiba kapott és bevitt... mint a friss házasok... gyönyörű volt az egész...
Bár Max karjaiban mindegy volt hol vagyok... boldog voltam...
Várt ránk az örök élet... talán tényleg soha nem lesz vége...
Csak egy dolgot sajnálok... hogy te nem érhetted meg a boldogságomat... Chase... te voltál a legjobb barát... köszönöm neked, hogy mellettem álltál, most már tudom, nélküled meghaltam volna... te mentettél meg a haláltól...
 - (Soha nem lesz) Vége - 

2013. június 14., péntek

Szemet szemért? 18+

A konyhapulton ültem ismét... Stephanie és Jake eltűntek... Mark előttem állt és a hajammal játszadozott... Szerelmes szavakat suttogott a fülembe... ritkán volt ilyen hangulata és én kihasználtam az alkalmat... a hajába túrtam... A fogait már a nyakamba is mélyesztette... Véremmel az ajkain megcsókolt...
Az ajtó kivágódott Jake és Stephanie léptek be...
- Fújj, de undorító... - fakadt ki Jake ránk mutogatva...
- Na fogd be... - szúrta le Stephanie... - nagy hirem van, de tényleg töröld meg a szád... - mutatott Markra... - Elmentünk a házba... - majdnem leestem a konyhapultról...
- Hogy mi? - fakadt ki Mark...
- Várj... ott volt Kain... Téged akar... - mutatott rám... - de sikerült... kikaparnom a szemét... az én bosszúm... - a kezében tartott egy ocsmány véres bőrdarabot, valami furcsa trutyival...
- és én vagyok undorító... - fintorgott Mark...
- Te is fogd be... - szólt rá Steph...
- Ezek szerint megsérült... -jött ki a fürdőből Matt a derekára tekert törölközővel...
Azonnal kezet rázott Stephanieval, aki ezen végre elmosolyogta magát... Jake a derekán tartotta kezét... a szemem megakadt rajta, de nem szóltam semmit, csak mosolyogtam csöndben.
A családi idill nem tartott azonban sokáig...
A fejemben hallottam a hangot... * Tedd meg...* próbáltam kirázni a fejemből... de a kezemben már ott volt a kés. Jake a kanapén aludt... a kezem megremegett... újra hallottam az utasítást *Tedd meg* most a hang a fejemben már utasított... elborult az elmém... nem emlékeztem semmire...
A fürdőben tértem magamhoz... a kés véres volt...
- Ügyes kislány... - kacagott a fejemben Kain hangja...
A padlót bámultam... megöltem Jake-et? Nem mertem kimenni...
Hangos üvöltés rázta meg a falakat... Jake volt... kirohantam, kezemben a késsel... JAke az arcát fogta. Stephanie meredten bámult rám... Matt és Mark döbbenten álltak...
Minden szem rám szegeződött... egyet kivéve... Jakenek ... hiányzott egy szeme...
- Szemet szemért... mennydörgött Kain hangja valahonnan... rögtön összerezzent mindenki és keresni kezdték...
De én csak ott álltam... Jake arcába bámulva...
- Kath! - kiabált rám a szemének helyét letakarva... - Kath!!! Tudom, hogy nem te vagy a hibás!!!!
Fél karral átölelt... éreztem, ahogy a vére lefolyik a bőrömre... A vérszag elkábított, legszívesebben megkóstoltam volna, de magamhoz tértem... kiszakítottam magam a karjából és a fürdőbe rohantam... A ruháimat magamon hagyva álltam be a hideg víz alá... Reszkettem... és csak csendben néztem ahogy lefolyik a rózsaszín lé... megint sírtam, vérem összekeveredett Jake vérével ... az illat csábított, de ellenálltam... mennyire szánalmas ez a lét...
- Ki vagyok szolgáltatva... - Zokogtam
- Nyugodj meg egy kicsit... - Mark állt az ajtóban... - kinyitottam a szemem a hangjára... mindent villámló hópelyhek borítottak...