minden jó, ha jó... de soha nem lesz vége...

Kézen fogva sétáltunk az iskolában...
- az évzáró most kezdődik... elkésünk... - sikította Stephanie, miközben Jake derekát ölelve próbáltak meg a terem felé szaladni... mosolyogtam...
- Ezek soha nem lesznek normálisabbak... - suttogtam Maxim fülébe... - szeretlek...
Válaszul megállt és átölelt... Belefúrtam a fejem a mellkasába, de ő felemelt és megcsókolt... szenvedélyesen... talán, ha nem ő tartott volna még el is esnék... szédítő... magamba szívtam az illatát... tökéletes...
A terembe érve mindenki minket nézett... megszoktam... Max tökéletessége elvarázsolt minden lányt... mosolyogtam... pont olyan mint amikor Mark először belépett a terembe... de most vége az iskolának...
Az évzáró hamar lezajlott... Négyen álltunk szomorúan két sír fölött... Chase és Adam nem élték túl a harcot... feláldozták magukat értem, és én ezért örökké hálás leszek...
Max a karjaiban tartott. Az ágy szélén ült az ölében velem... A csomagjaink útra készen... Steph és Jake már birtokba vették a házat... ők maradnak...
A hajába túrtam miközben megcsókolt...
A repülőn ülve alig vártam, hogy odaérjünk... Los Angeles... pont két vámpírnak való hely...
Az új ház fantasztikus... Tele hatalmas üvegekkel, fehér bútorral és gyönyörű kilátással... és rengeteg lehetőséggel... Mikor megérkeztünk Max a karjaiba kapott és bevitt... mint a friss házasok... gyönyörű volt az egész...
Bár Max karjaiban mindegy volt hol vagyok... boldog voltam...
Várt ránk az örök élet... talán tényleg soha nem lesz vége...
Csak egy dolgot sajnálok... hogy te nem érhetted meg a boldogságomat... Chase... te voltál a legjobb barát... köszönöm neked, hogy mellettem álltál, most már tudom, nélküled meghaltam volna... te mentettél meg a haláltól...

 - (Soha nem lesz) Vége - 

Van élet a halál után?

Nem, nem halhattam meg... hallottam egy új hangot... Kain könyörgését... az életéért... és valami földöntúli, gyönyörű hangot... amit addig soha... Megpróbáltam kinyitni a szememet, de nem ment...
Karok ölelnek... hosszan... Valaki felemel... Stephanie zokogását hallom és Jake nyugtató szavait...
Puhaságban fekszem... de a karok továbbra sem eresztenek... a hang... a csodás hang ölelget... látni akarom...
Mindkét hercegem illatát éreztem, de most valahogy más volt... a halállal keveredett...
Halott vagyok? Nem... nem lehet... még látnom kell...
- Kain halott - hallottam a földöntúli hangot... - de Kath nem tér magához...
- Talán vérre lenne szüksége... - hallottam Stephanie-t ... - Max... ugye, magához fog térni?
Max... hát így hívják... Segítsééég... üvöltöttem bezárva a saját testem fogságába...
- igen... csak lassan nagyon súlyosak a sérülései és most nagyon nehezen gyógyul...
Mintha Mark okoskodna... de ők vajon hol lehetnek... remélem nem... éreztem hogy melegség folyik az arcomon...
Vér... sírtam...
- Max... nézd! - Steph forró ujja az arcomhoz ért... éreztem... szóval tényleg nem fogok meghalni...
Próbáltam mozogni, de nem ment...
még nagyon sokáig nem... A hangokat sokszor hallottam, Stephanie jött Jake-el... Aztán az ismeretlen ismerős... Maxim...
De a hercegeim nem...