Harc az erőmért...

Eltelt pár hét... Chase és Matt szabályosan kerülték egymást... Mark viszont próbált neki segíteni, hogy megismerje új önmagát. Stephanie és Jake együtt voltak minden percben, tervet készítettek, Kain elpusztítására, de szerintem ez csak egy ürügy volt, hogy együtt lehessenek... Furcsa páros... egy farkaslány és egy félszemű kukac... elmosolyodtam a gondolatomon...
... Fáradt voltam, sütött a nap, de nem tudtam aludni... én nem változtam halandóvá... csak elfáradtam... A három fiú lent aludt... Matt a kanapén, Mark az ágyon Chase pedig összegömbölyödve egy fotelben... nem rosszabb mint a matraca volt otthon...
Ahogy néztem őket elmosolyodtam... mind miattam vannak itt, ha ugyan nem is ugyanazzal a szándékkal... Chase-el tisztáztunk minden korábbi dolgot... megegyeztünk... barátok vagyunk.
Matt morgott álmában... a gondolataiba másztam óvatosan... Chase és én... csak ezek és hasonló képek... Marknál is megpróbálkoztam... semmi... elzárta az elméjét... hószínű haja az arcába lógott... leültem mellé és kisöpörtem a szeméből... morgott valamit, ezért felálltam és a konyhába mentem... A pulton ülve dohányoztam, nem voltam sokat egyedül, de ilyenkor szerettem dohányozni... Nem történt robbanás, semmi... hangtalanul nyílt egy fekete lyuk, pontosan a lábam alatt... kinyúlt egy kéz és a lábamnál fogva átrántott... harmadszor...
Hangosan nyekkentem a padlón, de nem láttam hol vagyok... korom sötét volt.
- Megint együtt vagyunk - hallottam Kain hangját... zár kattant...
Mikor kicsit magamhoz tértem megpróbáltam használni a varázserőmet, hogy fényt gyújtsak... de hiába...
Lassan próbáltam kitapogatni a zár helyét... A falat hamar megtaláltam a fejemmel... de a zárnak nyoma sem volt... úgy éreztem több órája simogatom a hideg köveket... megint egy barlang rabja lennék?
Az erőm fogyóban volt... vérre lett volna szükségem...
A padlón feküdtem hanyatt, a szemem lassan megszokta a vakságot... Kain hangja térített magamhoz...
- Nem vagy szomjas? - kérdezte meglepő kedvességgel...
- de... - nyögtem... Éreztem, ahogy a karom körül kötelek fonódnak össze, majd egy rántással talpra állított fogva tartóm...
Maga után húzott nem láttam semmit... mindenütt sötétség volt, kivéve egy pontot a távolban... arra felé haladtunk...
Mikor kiértünk a fény majdnem ténylegesen megvakított...

Jövevény... féltékenység?

Chase mögöttem állt... Matt századszorra futott neki, hogy, legközelebb kérjem el az autót és mennyire aggódott... és Mark is aggódik... és ne zárjam el az elmémet... soha többet előlük...
- Én... sajnálom... - néztem rá szomorkásan... - de gondolkoznom kellett...
- És beállítasz egy vámpírral? - bökött Chase felé Mark - honnan szedted?
- ő... Chase... egy nagyon régi barátom... - éreztem, hogy lebuktattam magam...
Mark és Matt egyszerre támadták az emlékeimet az agyamban...
- Nem tehettél ilyet... - Matt a csókra... Mark pedig az átváltoztatásra... reagálták ugyanazt...
- Én sajnálom... de ... nézzétek végig... - teljesen megnyitottam az emlékeimet... a Jake elleni támadástól kezdve...
Mindketten csendesen járkáltak miközben az agyamban turkáltak... Matt jött oda... Felkapott, a konyhapultra ültetett és a számra tapasztotta sajátját... Mark is megenyhült... éreztem rajta... az agya már máshol járt... kívánta az érintésemet és engedte, hogy lássam, mire gondol... Elpirultam...
- hát... Chase - nyújtott egy vértasakot felé - üdvözlünk a családban...
- köszönöm... Kath sokat mesélt rólatok... - mosolygott...
- Tudjuk... - vihogott Matt.... - tudod, hármunk között... telepatikus kapcsolat van... ha hagyja a kisasszony... belelátunk a fejébe...- kopogtatta meg finoman a koponyámat...
Ezt nem kellett volna... láttam Chase szemében, hogy nem érti, neki miért nem adtam ilyen hatalmat...Matt szándékosan froclizta... egy új érzést éreztem áradni belőle... féltékeny volt Chasere.
- Megmutatom a szobádat... - törte meg a csöndet Mark
Kettesben maradtunk...
- Matt én... sajnálom, de nem értelek... Tudnod kéne, hogy.... Ti ketten jelentetek nekem mindent...
Leugrottam a pultról...
- Te pedig nekünk... csak... attól még... az érzéseim fölött nincs hatalmam... - nyögte... a kezei közé fogta a fejemet és megcsókolt... - ő pedig még egy új jövevény... nem ismerem és nem bízok meg benne...
- Én igen... - suttogtam a szájába... miközben újra megcsókolt...

... döntések és életek

Mellettem aludtál, könyörögtél nekem, és én nem mondtam többé nemet, csak időt kértem... a hajad az arcodat takarta...
Most kéne megszöknöm... tudtam, hogy mire vágysz, de tudtam azt is hogy nem kellene megtennem... Kimásztam az ablakon és a kórház felé rohantam... az emberek nem láttak... olyan sebességgel...
Mikor visszaértem ébren voltál...
- azt hittem elmentél... - nyögted könnyes szemmel...
- nem fogsz tudni sírni... - közöltem ridegen... - ha megteszem... el fognak tűnni a könnyeid...
- szerencsére... - mosolyogtál...
Ez megrettentett, a hűtő tartalmát a kukába söpörtem és telepakoltam a hátizsákomból vértasakokkal a hűtőt... egyet pedig a kezedbe adtam...
- ezt idd meg... felerősít... - fintorogtál...
- nem lesz vele bajod.. pár óra múlva...
Mikor az utolsó kortyot is lenyelted... hozzád hajoltam... és megcsókoltam forró ajkaidat...
- csak hogy emlékezzek rád... - emberként...
- én nem akarok emlékezni magamra...
A szemem már az ütőeredet kereste... megvan... ahogy megharaptalak... patakokban folyni kezdett a vér a szememből... nem tudtam sírni...
Szenvedtél... borzalmas volt végignézni... de hamar véget ért... talán hamarabb mint nálam...
A múltbéli sérülések eltűntek rólad... a kés nyoma, amit beléd vágtak, mert nagy a szád... emlékszel még? többször felszakadt ez a sebed... de már nem kell félned... erős vagy... és halhatatlan...
Megpróbáltam a fejedbe férkőzni, de nem ment... aztán rájöttem... te csak vámpír lettél... de varázshatalmad... az nincs...
Három nappal később...
A vonat út túl hosszú volt veled... utálok veled utazni... mindig mindenki bámul... most meg aztán...
Fekete haj, kék szem... modell arc... ez voltál te... maga a tökéletesség... de nekem nem kell... Mark és Matt érintésére vágytam...
- Hiányoznak? - kérdezted váratlanul, mintha mégis a fejembe látnál...
- Igen... ők már... az életem... - feleltem...
Az állomástól nem messze állt az autó, pont ahol hagytam... a kulcsot lebegtettem...
- Na ne... ez egy... - döbbenten álltál Matt fekete sportkocsija előtt...
- nem tudom... mi ez.. csak azt, hogy nagyon ki fogok kapni... amiért elhoztam...
Rettenetesen féltem, nehogy valami baj történjen... de most már velünk volt még egy vámpír...
Ahogy a ház felé hajtottunk... újra esni kezdett a hó...

... merre jársz?

Nem akartam gondolkozni... azok után, Jake- et szemen szúrtam és kis híjján felrobbantottam a házat... Ájultan estem össze... és mikor felkeltem... mindenre tisztán emlékeztem...
Eszembe jutottál... vajon mit csinálhatsz... ki visz neked ennivalót? Mark és Matt elmentek a kórházba Jake-el és vérért... Stephanie, pedig vadászott... egyedül voltam... döntöttem.
Nem láttam magam az ablakban... hát igen... most itt vagyok... és feléd igyekszem... 18 évesen... (egy év telt el) menekülök... vagy csak tudni akarom, hogy hogy vagy... mindegy, hogy mivel hitegetem magam... Valójában, Mark és Matt elől menekültem... nem akartam, hogy valami bajuk essen... és tudtam, hogy Kain előbb vagy utóbb... ellenük fordítana...
- Ki vagy? - kiabáltál ki, ahelyett hogy ajtót nyitottál volna...
- Egy régi ismerős... - dünnyögtem...
Takaró köréd csavarva... Lefogytál, még jobban, ha ez lehetséges... mosolyogva néztél a szemeimbe...
- Cigizzünk? - kérdeztem elé tartva a dobozt... behúzta az ajtót, é leült a teraszra...
- Mi történt veled Kath? Eltűnt a múzsám... és most itt vagy... de mintha... nem te lennél...
- Csak... ne kérdezgess még... megígérem, hogy elmondok mindet, ha itt maradhatok pár napig...
- Ez nem volt kérdés... - Fekete hosszú hajadat kisöpörted a szemedből és rám néztél... - de mindent el kell mondanod, mert nagyon titokzatos vagy... és... nagyon szép lettél...
- Hiányoztam?
Mélyet slukkolt a cigijéből...
- Majdnem beleőrültem... aztán rájöttem, hogy önző vagyok... ha könyörögve megkérlek, hogy gyere vissza...
- Lehet, hogy jobb lett volna, bár akkor...- elhallgattam...
- Na most már ne hagyd abba... mindent tudni akarok... - nézett rám komolyan...
- Menjünk be...
A ház változatlan volt, leültem a matracra, amit ágynak neveztél... Mellém heveredtél és mint a kisgyerek az esti mesét... úgy vártad a történetemet...
Mindent elmondtam... magányos voltál... megbíztam benned...
Döbbent arccal ülve néztél...
- Megmutatod? - szólaltál meg végül... azt hittem már sokkot kapsz...
- Mit...? - néztem rád felhúzott szemöldökkel
A szám felé mutattál... megvillantottam szemfogaimat feléd...
Az ujjaidat végighúztad a számon, lassan, finoman... a fogamhoz értél.. és rögtön éreztem  a véred ízét... csábított, de inkább eltoltam a kezedet a számtól...
- kösd be... - parancsoltam... nagyon irritált...
- nem fogok átváltozni? - vihorásztál...
- nem, ez még nem olyan harapás.. - vicsorogtam rád...
Miután bekötötted az ujjad, visszaültél... és sokáig csak a tv-t bámultuk...
- ez a Kain... téged keres... és te idejöttél... Kath, én félek.. tudod, én nem vagyok halhatatlan...
- elmenjek?
- ne... azt akarom... ami neked van... - néztél rám nagyon komolyan...
- nem... - ráztam a fejem és már indultam is a kijárat felé... - mekkora hülye vagyok... - átkoztam magam...
- NE... - üvöltöttél rám - nézz rám... itt állok, egyedül, magányosan, életem és pénzem nincs... nem vagyok embernek való - sírtál... - és most, hogy tudom, hogy van másik oldal... tudom, hogy ott a helyem...
- Kérlek...
- nem... én kérlek... - utána segíthetek nektek...

Szemet szemért? 18+

A konyhapulton ültem ismét... Stephanie és Jake eltűntek... Mark előttem állt és a hajammal játszadozott... Szerelmes szavakat suttogott a fülembe... ritkán volt ilyen hangulata és én kihasználtam az alkalmat... a hajába túrtam... A fogait már a nyakamba is mélyesztette... Véremmel az ajkain megcsókolt...
Az ajtó kivágódott Jake és Stephanie léptek be...
- Fújj, de undorító... - fakadt ki Jake ránk mutogatva...
- Na fogd be... - szúrta le Stephanie... - nagy hirem van, de tényleg töröld meg a szád... - mutatott Markra... - Elmentünk a házba... - majdnem leestem a konyhapultról...
- Hogy mi? - fakadt ki Mark...
- Várj... ott volt Kain... Téged akar... - mutatott rám... - de sikerült... kikaparnom a szemét... az én bosszúm... - a kezében tartott egy ocsmány véres bőrdarabot, valami furcsa trutyival...
- és én vagyok undorító... - fintorgott Mark...
- Te is fogd be... - szólt rá Steph...
- Ezek szerint megsérült... -jött ki a fürdőből Matt a derekára tekert törölközővel...
Azonnal kezet rázott Stephanieval, aki ezen végre elmosolyogta magát... Jake a derekán tartotta kezét... a szemem megakadt rajta, de nem szóltam semmit, csak mosolyogtam csöndben.
A családi idill nem tartott azonban sokáig...
A fejemben hallottam a hangot... * Tedd meg...* próbáltam kirázni a fejemből... de a kezemben már ott volt a kés. Jake a kanapén aludt... a kezem megremegett... újra hallottam az utasítást *Tedd meg* most a hang a fejemben már utasított... elborult az elmém... nem emlékeztem semmire...
A fürdőben tértem magamhoz... a kés véres volt...
- Ügyes kislány... - kacagott a fejemben Kain hangja...
A padlót bámultam... megöltem Jake-et? Nem mertem kimenni...
Hangos üvöltés rázta meg a falakat... Jake volt... kirohantam, kezemben a késsel... JAke az arcát fogta. Stephanie meredten bámult rám... Matt és Mark döbbenten álltak...
Minden szem rám szegeződött... egyet kivéve... Jakenek ... hiányzott egy szeme...
- Szemet szemért... mennydörgött Kain hangja valahonnan... rögtön összerezzent mindenki és keresni kezdték...
De én csak ott álltam... Jake arcába bámulva...
- Kath! - kiabált rám a szemének helyét letakarva... - Kath!!! Tudom, hogy nem te vagy a hibás!!!!
Fél karral átölelt... éreztem, ahogy a vére lefolyik a bőrömre... A vérszag elkábított, legszívesebben megkóstoltam volna, de magamhoz tértem... kiszakítottam magam a karjából és a fürdőbe rohantam... A ruháimat magamon hagyva álltam be a hideg víz alá... Reszkettem... és csak csendben néztem ahogy lefolyik a rózsaszín lé... megint sírtam, vérem összekeveredett Jake vérével ... az illat csábított, de ellenálltam... mennyire szánalmas ez a lét...
- Ki vagyok szolgáltatva... - Zokogtam
- Nyugodj meg egy kicsit... - Mark állt az ajtóban... - kinyitottam a szemem a hangjára... mindent villámló hópelyhek borítottak...

Bosszú, mindhalálig...

Stephanie hamar talpra állt. Már nem mosolygott többé... de nem mutatta fájdalmát...
- Meg akarom találni azt a ... - csapott az asztalra... Jake óvatosan a rácsúsztatta a kezét a lány feszülő kezére... az erek kidagadtak rajta az idegességtől... de, ahogy a fiú hozzáért kicsit leeresztett...
- Segítek neked... - fésülte ki a haját a szeméből Jake... - de szóljunk a többieknek...
- Nem... ezt... én akarom megbosszulni... érted?
- Értelek... - Átölelte a lányt. A máskor olyan vad lány most a srác mellkasába fúrta a fejét... - akkor menjünk... veled leszek...
Együtt mentek vissza a házhoz... Adam teste eltűnt... Jake az emeleten állt Stephanie a földszinten keresett nyomokat...
Megjelent előtte egy alak... Fehér haja összefogva... szemei vad, dühös tűzben égtek...
- Hozd ide Kathleent... és visszakapod a szerelmedet... - ajánlott alkut a férfi...
Nem gondolkozott... Adam már halott... de ő itt áll, annak a szemébe néz, aki elvette tőle... Abban a pillanatban farkassá vált... Nekiesett a férfinak... az megszeppenve lépett hátra... vér... mindenütt vér...
Stephanie a férfi arcába bámult vicsorogva... Az pedig a fél arcát fogva térdelt... keze alól vér patakzott... elengedte sebét.... a fél szeme hiányzott... Stephanie újabb támadásba lendült... de már hiába... Kain eltünt... újra... menekült...
Jake fájdalmas vonyítást hallott... azonnal a lányhoz rohant... vér... minden véres
- megsérültél? - nézett rá aggódva...
- nem - válaszolta visszaváltozás közben... - de az a mocsok... megkapta... kikapartam a szemét...
Arcán ijesztő vigyor jelent meg... a bosszú nem jó tanácsadó... de tudta, hogy jól döntött....
- Köszönöm, hogy eljöttél velem... - A fiú mellkasába temette az arcát és zokogni kezdett... a feszültség most jött ki belőle...
- Semmiség... örülök, hogy nem sérültél meg... - a lány a szemébe nézett... lassan felé hajolt... ajkaik csókban forrtak össze... de a lány hirtelen elhúzta magát...
- még ne... - suttogta bocsánat kérően...
- sajnálom... nem kellett volna...
Ölelésük azonban nem lazult... ott álltak a romos házban... a két elveszett lélek lassan egymásra talált...

A házban...

A folyóparti ház előtt álltunk. Három kocsival... Mark és Jake ültek az elsőben, Stephanie és én a másodikban... Matt a harmadikban... vártunk. Nem tudtuk, hogy mire, csak vártuk, hátha történik valami. Mark a gondolataimban turkált... éreztem a jelenlétét az agyamban...
- Min gondolkozol? - kérdezte Stephanie... - nagyon elméláztál... - mosolya őszinte volt... mint régen...
- Csak azon, hogy mikor lesz már ennek vége...
- Soha... amíg élnek a hercegeid - hallottam hirtelen Kain hangját... a fejemben... összerezzentem...
- Itt van... - jeleztem mindkettőjüknek...
Kiszálltunk és elindultunk a ház felé... nyüszítésre lettünk figyelmesek, mire Steph átváltozva rohanni kezdett a ház felé... nem tudtuk megállítani, így utána rohantunk...
Megint elszökött... de ezúttal nyomokat hagyott hátra... pontosabban... Adamet, aki vérbe fagyva nyüszített... komoly fájdalmai voltak... de még élt...
Jake dermedten bámulta a farkast... Valami nem stimmelt, láttam rajta...
- Jake, baj van?
- Miért hagyta életben? - suttogta... - Valami célja van vele... különben megölte volna.
Döbbenten álltam, de nem volt sok időm mélázni... hatalmas robbanás rázta meg a házat... mindenki jobbra balra repült. Ahogy körbenéztem Jaket pillantottam meg aki rohant Stephanie felé... Adam... teste élettelenül feküdt a földön, Mark a földről kelt fel, Matt... őt nem láttam sehol... Hirtelen a derekamat ölelte egy kéz. Ő volt az. Felkapott és az ajtó felé húzott... Mark üvöltött, hogy fussunk kifelé... Jake a fehér farkas mellé ért... hatalmas féreggé változva kiráncigálta az állatot... De Adam teste ott maradt... Meghalt...
Stephanie a földre rogyva zokogott, már emberi alakban... és nekem csak az járt a fejemben, hogy... tud sírni... én már nem tudtam... csak vércseppek folytak az arcomon...
Később az otthonunkban ültünk hárman. Jake Stehanie mellett ült az egyik szobában... a lány csak némán sírt... elvesztette azt, aki miatt halhatatlanná vált... és most... egy örökké valóságig szenvedni fog... egyedül... halkan, könnyeit nyelve... bosszút esküdött...