2013. január 20., vasárnap

Tehát újra megkísértem a sorsom, és újra nekivágok a kalandnak, amelyet az írás rejt magában számomra. Az egyetlen múzsám még mindig te vagy... akár hiszed, akár nem, nem felejtettelek el még mindig. Soha nem tudlak majd elfelejteni és ezért ... ez egy befejezetlen történet marad ...
De azért ezt a történetet neked ajánlom.
És köszönettel tartozom az ihletért amit mindig adsz, elég, ha rád gondolok... és a képzeletem szárnyal, mint egy magányos madár... tudod, mindig hóesésben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése